Új év, új én. Sokan így kezdünk új lapot január elsején, vagy másodikan, esetleg harmadikán, attól függően, mennyire sikerült görbére a szilveszteri ünneplés.
Pár fájdalomcsillapító és egy jó erős citromos kávé után az ember általában lenyeli a kifelé kívánkozó portékát magában, erősen a tükörbe néz, és szúrós tekintettel fogadja meg magának hogy: de bezzeg, ebben az évben kevesebb lesz az alkohol, a cigi, több lesz a mozgás, a zöldség és a gyümölcs. Nem lesz több felesleges idegeskedés, nem feleselek vissza annyit a főnöknek, vagy megmondom neki a frankót, akkor is ha két lábbal rúgnak ki a cégből, ahol amúgy is alulfizetnek.
Többnyire ilyen és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódnak meg legtöbbünkben az új év kezdetén, és legtöbbször joggal. Sokunknak tényleg szüksége van pár egészséges változtatásra, mivel a végtelen hajszában a pénz és az alapvető megélhetés után, megfeledkezünk önmagunkról, saját egészségünkről és azokról a dolgokról, emberekről, akik igazán számítanak.
A bökkenő csak az, hogy a változást hozó, motiváló hátszél jobbára csak addig hajt bennünket előre, ameddig teljesen ki nem józanodunk, vagy amíg vissza nem térünk a melóba és a szürke hétköznapokba.
A stresszes munkanap után legtöbbünknek tényleg jól esik egy szíverősítő vagy egy hideg sör. Meló közben az ember csak megkívánja a nikotint is, aztán ebédszünetben pedig mindig könnyebb valami gyorsat és egészségtelent rendelni vagy venni, mint otthon valami egészségeset készíteni.
A nagypofájú főnöknek pedig végül elfelejtjük megmondani, hogy mennyen vissza abba a barlangba, ahonnan az anyja csecsemőként kidobta, de nem tesszük meg, mert az ingatlankölcsönt valamiből fizetni kell, a villanyáram is drágul, fa sincs már a kazán mellett, no meg, a boltokban már lassan levegőt sem lehet venni ingyen. Így inkább a bajszunk alatt mormogjuk el a főnöknek, hogy láttunk már tőle értékesebb szemétrakást is, és tovább végezzük csendben a dolgunkat.
Én is megfogadtam magamnak, hogy kevesebbet stresszelek hülyeségeken, mert egyszer csak kirobban belőlem, aztán pedig csak gorombáskodok. Azt is megfogadtam, hogy többet nem húzok le két pálinkát csak azért, hogy elaludhassak.
Két nap után felidegeskedtem azon, hogy nem volna szabad felidegesednem…
Új év, új én… Ugyanaz a szomorú történet minden január elején.
