Még egyetemista voltam, amikor az egyik temerini kolléganőm az egyik előadáson bevallotta, hogy az egyetlen dolog, amit egyenesen ki nem állhat Újvidéken, az az eső, vagyis az, ahogy a csapadék hat az emberekre a székvárosban.
– Érted, lehet nálad két esernyő is egyszerre, egy rosszmájú taxis, vagy bunkó autós akkor is le fog csapni, mert szinte élvezik ahogy a kátyúkba vezetve a járdára csapják az összes vizet az útról. A buszon nem lehet megmaradni, egymás lábát taposva várjuk a megállókat, miközben mindannyian dohra-esőre bűzlünk, ahogy lassan párolgunk a tumultusban, mint a frissen főtt kukorica – magyarázta, én pedig úgy koncentráltam minden szavára, mintha a szentírás lenne. Elsősorban azért, mert akkor még alig értettem szerbül.
Mégis, annyira egyetértettem vele abban a pillanatban, hogy még azok a kifejezések is világosak voltak, amelyeket akkor hallottam először.
Aztán, évekig a kolléganőm „hatása alatt” éltem, és macskaként fújtam és prüszköltem mindenkire az utcán, amikor zuhogott az eső. A kelleténél is hatalmasabb hisztit csaptam, amikor egy figyelmetlen vezető csakugyan lecsapott vízzel a járda szélén.
Aztán jött a koronavírus és az otthoni melózás.
Vagyis jobban mondva, vagy két évig nem kellett kimennem a csúcsforgalomba gyalogosként, sem hóban, sem esőben, sem tűző napsütésben.
Akkoriban még bele sem gondoltam abba, hogy rengeteg dolgot megváltoztatott a hozzáállásomban az izoláció és az otthoni meló. Persze, nem igazán pozitív értelemben, mert most még inkább kerülöm az embereket és a tumultust, mint korábban.
Ennek ellenére megkedveltem azt, amikor a székvárosban szakad az eső és munkába kell menni. Persze ilyenkor a legjobb késni, legalább jó tíz percet, hogy az ember ne a legnagyobb fogalomban bukdácsoljon a sáros, kátyús utakon. Lehetőleg olyan utcákban kell közlekedni, ahol eleve mérsékelt az autóforgalom.
Nemrégiben pont egy ilyen útvonalat sikerült kiválasztanom a szakadó esőben. Nagyon régen nem volt példa arra, hogy egyedül császkálok bárhol Újvidéken, és hogy csak pár arc megy el mellettem percenként.
Ha csak tehetném, felhőszakadáskor járok be dolgozni, ha lehet, fél órás késéssel.
