A lépésnek az a dolga, hogy ne jöjjön ki mindig jól. Nem vagyok nagy híve Murphy filozófiájának, de meghagyom: a fickó rátapintott a lényegre, vagy legalább is részben.
Pontosabban, mire pontot tehettem volna újvidékiségemre, és egy életre eladósodok a banknak (ami ilyenkor, a globális, gazdasági összeomlás küszöbén vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz dolog), két lábbal kirúgtak az egyik zenekarból.
Nem is annyira az volt a gond, hogy kirakták a szűrömet, mert már eleve kifelé kacsingattam a bandából, ahol negyvenéves férfiak élik ki második kamaszkoruk kínos kirohanásiat. Inkább az a módszer okoz gondot, ahogy kitettek. Egy hosszú Viber üzenettel elintéztek, azóta senki sem szólt egy szót sem a bandából.
Aztán, amikor visszahallották, hogy mérgemben mindennek leugattam őket, sértődötten olyan üzeneteket kaptam tőlük, amelyekben azt ecsetelték, hogy a „saját érdekemben” döntöttek így.
Szó ami szó, igaz hogy felettébb feszült voltam az utóbbi egy-két évben. Az ingatlanok és a kaja ára az égbe szökött, megtörtént, hogy négy munkával zsonglőrködtem egyidejűleg, emellett pedig két zenekarban is zenéltem azért, hogy meglegyen az önrész a lakásvásárlásra. Meg persze, hogy legalább annyi pénz legyen a zsebemben költözés után, hogy az első napirendi pont ne a fagyhalál legyen, miután ősz végén sikerül bekerülni a kéróba.
Természetesen, borzasztóan ideges, fáradt, dühös és türelmetlen voltam, noha ilyen a természetem akkor is, ha nem vagyok nyomás alatt. Tudta ezt a zenekar is, mégis ez lett a vesztem. Még úgy is, hogy előttem a banda több tagja pont ugyanezeken a dolgokon ment keresztül: hitel, lakásfelújítás, gyerekgyártás, bla, bla, bla…
No, de végül is, azt kell mondanom, hogy most, noha még frissek a sebek, meglehetősen nyugodtabban telnek a napok, mint korábban. Még úgy is, hogy a költözködési procedúra kellős közepén vagyok. Lehet hogy igazuk is volt – jobban hiányzott nekem a szünet tőlük, mint fordítva.
Végezetül pedig szeretnék elnézést kérni a kedves Olvasótól a nyilvános nyavalygásért, az embernek néha egyszerűen valahogy ki kell engednie magából a felgyülemlett túlnyomást, nekem ezt most írásban kellett megtennem.
Mert nincs pénzem kocsmázásra.
