A Szabadság hidat két nappal a péterváradi vashíd lerombolása után, április 3-án este 8 óra körül bombázták le. A két tartóoszlop tövében egy-egy rakéta robbant fel, az egyik oszlop a vízbe dőlt, magával rántva a hidat tartó acélsodronyokat, aminek következtében a hídtest is a Dunába zuhant. Ebben a támadásban csodával határos módon senki nem halt meg, heten megsérültek. Aznap este Velimir Teodorović, közismertebb nevén Velja, a halász kilenc újvidékit mentett ki a vízből és a hídelemekről. Csónakjával a lerombolt hídrészek között manőverezve, egyenként kisegítette őket a partra. Ma már csak a halász fia él, aki akkor 8 éves volt, ő mesélt az N1 televíziónak édesapja hőstettéről: – A feje fölött viszonylag lassan elrepült egy Tomahawk cirkálórakéta, és belecsapódott a hidat tartó acélsodronyokat feszítő oszlopba. Légiriadót nem fújtak, úgyhogy a támadás meglepetésszerűen ért mindenkit. Apámnak többen mondták, hogy ne közelítse meg a veszélyes hídmaradványokat, hiszen három gyermek apjaként felelős értük, de számára egyértelmű volt, hogy segítenie kell a bajba jutottakon. Úgy gondolta, hogy bárki ugyanezt tette volna az ő helyében – mesélte Borislav, a későbbiekben a legnagyobb szívű jugoszlávként kitüntetett halász fia. Velimir Teodorovićról Újvidéken egy utcát, Kamenicán pedig egy sátálóösvényt neveztek el, 2015-ben hunyt el.
A Szabadság hidat a múlt évszázad hetvenes éveinek végén építették, 1981. október 23-án, a város fasizmus alóli felszabadulásának évfordulóján adták át rendeltetésének. A tervezőcsapatot Nikola Hajdin akadémikus vezette. A bombázások után európai támogatással újjáépítették, 2005-ben ismét megnyitották a forgalom előtt.
Nyitókép: (Fotó: Ótos András / archív)
