A drágább kifizetődőbb

Az elmúlt 7 évben Vajdaság ízei hangzatos elnevezéssel szerveznek minden ősszel gasztrofesztivált a Limáni parkban, általában szeptember végén. A két nap alatt rendszerint száznál is több, Vajdaságra jellemző ételféleséggel ismerkedhetünk, a hétvégén sem volt ez másképp. Kezdetben bemutatkozási lehetőségként működött az elképzelés, Vajdaság, de Szerbia délebbi részeiből is érkeztek kiállítók promóciós termékekkel, és többé-kevésbé promóciós árakkal. Gyakran otthonukban sütő-főző nénik jelentek meg süteményekkel, palacsintával, fánkkal. Most azonban, amikor a gasztrofesztiválok az újvidéki újgazdag réteg kedvenc időtöltési helyévé váltak, ők is kapnak a lehetőségen, így történhet meg az, hogy egy (egy darab, nagyjából 20 cm átmérőjű, állítólag házi lekvárral átkent) palacsintáért 200 dinárt kérhetnek.

A tehetős, a Limánra nemrégiben beköltözött polgári kaszt tagjai sorban álltak a méregdrága finomságokért, az árusok pedig dörzsölték a markukat. Ezúttal azokkal a kiállítókkal beszélgettünk, akik ún. egészséges élelmiszereket hoztak magukkal. Az ilyesmi általában még drágább, mint az „egészségtelen” kaja (gondolunk itt a húsokra, húskészítményekre, fehérliszt-süteményekre). Megkérdeztük tőlük, hogy mekkora a kereslet túlértékelt cuccaik iránt?

Dragana, Natenane pékség: Mindenképp igény mutatkozik az egészséges dolgok iránt, sőt, a termékeim egyre keresettebbek. Kizárólag természetes élesztőt használok, adalékanyagokat nem. Teljes kiőrlésű lisztből sütök, fehérből csak ritkán. Nagyon sokat eladok, mindenekelőtt helybelieknek, de vannak idegen vevőim is. Egyértelmű, hogy a lakosság vásárlóereje nem túl nagy, az emberek többsége rászokott a Száva 500-as lisztből sütött, 55 dináros népkenyérre. Az én 800 grammos kenyereim 300-400 dinárba kerülnek, de teljes kiőrlésű lisztből, úgyhogy szerintem, ezt sokkal kifizetődőbb megvenni. Az emberek nem értik, hogy jobban járnak, kifizetődőbb, ha drágább és jobb dolgokat vesznek, nem csak az egészség szempontjából. Az én kenyerem 7-8 napig is ehető, nem penészedik meg, nem kell eldobni, ami megmarad.

Ljiljana, Dućan sira: Újvidéken nincs elegendő áfonya meg málna se, Szerbia délebbi részein viszont van. Ha eljövünk Divčibaréről, mindig megrohamoznak bennünket. Évek óta járunk ide, évről évre nagyobb a kereslet. A málnát 2000, az áfonyát pedig 3000 dinárért adjuk, a szeder is 3000 dinárba kerül. Ezek fesztiváli árak, amelyek kicsit magasabbak, mint egyébként. A piacon olcsóbb, közvetlen eladásban még inkább.

Željko, Jovanović méhészet: Szerintem az érdeklődés az ilyen dolgok iránt enyhe növekedést mutat, sajnos az embereknek nincs mindig elég pénzük az egészséges élelmiszerre. Elégedett vagyok az eladási mutatókkal, az előbb említett ténytől függetlenül, tudni kell azt is, hogy a méz iránti kereslet ugrásszerűen megnövekszik a járványok idején. Most azonban még meleg van, influenzajárvány még nincs. Szerintem ez téves hozzáállás, a mézet mindig kell enni, és akkor nem leszünk betegek! Miután betegek leszünk, akkor már késő, az ellenálló képesség folyamatos magas szinten tartása a cél. A vevőim főleg helybeliek, én is helybeli vagyok, városi autóbuszt vezetek. 12 éve méhészkedek, kollégáimat is én látom el, mindenki elégedett.

Vitbery, Kragujevac: Azt hiszem, hogy az utóbbi időben növekszik a kereslet az egészséges élelmiszerek iránt, az emberek most jobban odafigyelnek magukra, mint régebben. Nem engedheti meg magának mindenki az egészséges táplálkozást, csak a gazdagok, ilyenekkel üzletelünk mi is. Az ilyenfajta fesztiválok most divatirányzattá váltak, azt gondolom, hogy túl sok van belőlük. Mindegyik városban legalább 2-3 ilyen rendezvény van, Újvidéken, Belgrádban, Kragujevácon és Nišben még több. A piac túltelítődött, ritkítani kellene. Ettől függetlenül elégedettek vagyunk, a Halpiacon, az Éjjeli bazáron rendszeresen kiállítjuk természetes gyümölcsleveinket.