2025. április 17., csütörtök

Nem könnyű rendőrnek lenni

Pofátlan, nyomuló, másokat letaposó társadalmunkban bizony nem könnyű rendet tartani. A rend fenntartására kinevezett személyek utasításait gyakran semmibe veszik. Nap mint nap tapasztaljuk például azt, hogy hiába fütyörészik egy közeg egy-egy forgalmas útkereszteződésben, az autósok közül ki-ki a saját belátása szerint nyomul keresztül az autó- és gyalogostömegen. Nem érdekli őket az, hogy viselkedésükkel esetleg másokat korlátoznak a mozgásban, az előrehaladásban, és hogy a közlekedési rendőr azért van ott, hogy fenntartsa a rendet. Ha nincs ott, akkor villanyrendőr helyettesíti, amelynek utsításait talán egy fokkal jobban tisztelik az autósok. Ezek a rendszerek ugyanis nem ritkán önműködőek, azaz a piros jelzés alatt álthaladó autós rendszámtábláját okoskamera szűri és nagyítja ki, a bírságot is számítógépes rendszer küldi ki lakcímre. Ezt a folyamatot egy hús-vér rendőr ugyebár képtelen levezetni. És az úgynevezett fekvőrendőr sem, amely az első két kategóriában említett rendőr kollégáit helyettesíti. Ez a sebességkorlátozó szerkezet „megbüntet” mindenkit, mindenkinek lassítania kell, társadalmi státusztól, anyagi helyzettől és politikai-ismeretségi körtől függetlenül. Ezért ez a rendőrkategória a legkevésbé népszerű az autósok körében, mindenki gyűlöli, így általában egy-egy fekvőrendőr csak nagyon rövid életű. Pár héttel „szolgálatba lépése” után nyugdíjazzák: egyszerűen kitépik, lefeszítik az aszfaltról. A fotó tegnap készült a Makszim Gorkij utcában, ahol a városi Put közvállalat munkásai visszaszerelték a helyükről kitépett sebességkorlátozó dombocskákat, pontosabban újakat tettek a régiek helyére. Nagyjából egy évvel ezelőtt tűntek el, azóta az autósok szabadon garázdálkodhattak, fittyet hányva az ott lévő, forgalmas gyalogátkelőhelyre, amelyen leginkább a közeli iskola diákjai mennek át.

Magyar ember Magyar Szót érdemel

Nyitókép: Fotó: Dávid Csilla