Érdekes kiadványt ismertetünk, amely közvetlenül az első világháború kitörése előtt jelenhetett meg Újvidéken a Branik Részvénytársaság kiadásában, a Szerb Utas Könyvtár sorozat 3. kiadványaként. Az Újvidékről szóló kézikönyvek közül azért érdemel külön figyelmet ez a nem nagy terjedelmű kiadvány, mert annak ellenére, hogy kimondottan szerb szemszögből foglalkozik az úti célnak ajánlott Újvidék várossal, hanem annak helyzetét és történetét, érdekes módon, a szokványos szerb álláspontoktól eltérően mutatta be.
Annak ellenére, hogy a könyvet cirill írással nyomtatták, címlapjára a város magyar és német elnevezése, az Újvidék és Neusatz is felkerült. Maga a bevezető is különleges, hiszen a városról szóló szöveget írója azzal kezdi, hogy megállapítja, hogy „Sok nemzetfink jön Újvidékre, de nem látja azt. Pedig Újvidék igen érdekes város és embereinknek azt jól meg kell ismerniük! Számunkra Újvidék, nemcsak turisztikai szempontból, hanem nemzeti szempontból is jelentős."
Ez egy agitációs nyomtatvány Újvidékről. Ezért, nézzünk szét benne! A központ Újvidéken a Ferenc József tér. Gyönyörű tágas tér, amelynek egyik oldalán a városháza, a másikon a szép, gótikus stílusú, katolikus templom, a harmadikon pedig az Újvidéki Takarékpénztár épülete áll, amelyet a szerbek alapítottak, Platon Atanacković püspökkel az élen, de az ma nincs szerb kézben (igen sikeresen működik). A túloldalon áll az Erzsébet Királyné Szálló, a milliomos Dungyerszki család tulajdona, a színház épületével. Ugyanebben a sorban helyezkedik el a Matica srpska is.
A városháza Újvidék község és a szabad királyi város otthona, amelyet 1903-tól hivatalosan „csak" Újvidéknek neveznek. Ezt a városházát a közelmúltban építették (1894), de maga Újvidék is újabb keletű, mert régen a helyet Péterváradi sáncnak hívták, és abban a régi időben, abban magyarok és valamennyi szerb élt...". Majd továbbhaladva a történelemben, a szerző arra mutat rá, hogy Újvidék senkié sem kizárólagosan, nem szerb, de nemzetileg magyar sem, de német és zsidó sem.
„A magyarosítás Újvidéken érthető, de itt a szerbség abban a helyzetben van, hogy sohasem kell majd magyarosodnia. Nekünk úgy tűnik, hogy Újvidék nemzetközi kereskedelmi központtá válik, amelyben a szerbség előtt ebben a mérkőzésben nyitott a tér ebben a gazdasági ágazatban." Hogy állítását megerősítse, a szerző itt a statisztika eszközéhez nyúlt, amellyel Újvidék szerb lakosságának gazdasági erejét akarta illusztrálni.
A statisztikai adatok, minden jel szerint az 1910-es összeírás alapján készültek, mert azokat „hivatalosan még nem tették közzé", de a „személyes információk alapján Újvidéken 10.400 szerb él, a „segédekkel, katonaszolgálatosokkal és munkásokkal, 12.000, míg a többiek 23.500-an voltak. Az előző összeíráskor (1905-ben) 9889 szerbet, míg 10.321 magyart írtak össze a zsidókkal együtt, németnek, pedig 6483-an vallották magukat. A 27.717 kataszteri holdra 221.735 korona adót szedett be a város, ebből a szerbeké 16.630 kataszteri hold volt és 133.041 korona adót fizettek.
A földtulajdon 60%, a házak 40%, a lakosságnak 34%-át tették ki, ami a házasságok 33%-át jelentette".
„Ezek szerint – állapította meg a szerző – a szerbség igen erős Újvidéken, csak arra van szükség, hogy modern szellemben iskolázódjanak és mozgékonysággal legyenek megáldva, hogy versenyképesek legyenek azzal a lakossággal szemben, akik a kereset és jövedelem reményében a vasúttal és hajókkal érkeztek a városba."
„Újvidék erős gazdasági központ" – vélte az útikönyv. Igen erősnek ítélte meg a kiviteli kereskedelmét (búzát, rozst, zabot, kukoricát, gyümölcsöt és zöldségfélét szállított ki) és behozatalával igen élénken kereskedett. Gazdasági vonzáskörébe Bácska, Szerémség és közvetlen környéke tartozott, amelyben a szerző a „szerb és szláv" túlsúlyra hívta fel a figyelmet, a mintegy 500.000 főnek a felét képezték a szerbek és a szlávok.
A helyzetet olyan kedvezőnek találta, hogy „a szerbeknek a kincsük és szerencséjük itt van elásva", állapította meg nem sokkal az első világháború kitörése előtt az Újvidéket propagáló „útikalauz", amely a szerb nemzeti pártok közül a Miša Dimitrijević által ismertté vált „liberálisabb" és mérsékeltebb szellemet is képviselte.
