Nagy eset – vágná rá a hír hallatán gondolkodás nélkül az az olvasó, aki ez elmúlt évtizedekben nem követte figyelmesen városunk „fejlődését”. „Biztosan talált jobb, forgalmasabb helyet a boltnak, az ő dolga, hogy hol bizniszel. Szóra sem, nemhogy újsághírre érdemes információ” – méltatlankodna. Azok viszont, akik ismerik Újvidék újkori tempóját, pontosan tudják, hogy a költözés a vég előszele. Nincs még kitéve semmiféle tábla, értesítés vagy hasonló, mégis érezzük, hogy a Pap Pál és a Šafarik utca kereszteződésénél lévő, a Sedmerac kocsmának is otthont adó hangulatos sarokházat halálra ítélték. Elérte a „fejlődés szele”, ami általában azt jelenti, hogy hamarosan, valószínűleg heteken belül a helyén mély árok fog tátongani, amelyre röpke egy év leforgása alatt 4-5 emeletes, lakásoknak és üzlethelyiségeknek helyet adó tömbépületet emelnek. Az órás 69 éve virágzó kisipari tevékenységének helyszínét nem azért helyezte át, mert a piac ezt megkövetelte, hanem azért, mert valakiknek, valahol nagyon megfelel az, hogy a már egyébként is „élhetetlen” belvárosba „bezippeljenek” még egy tömbépületet, több tucatnyi, egymás hegyére-hátára parkoló gépkocsit. Ez a fejlődés manapság, mi, egyszerű emberek ennek modellszerkezetébe nem láthatunk bele, nem értünk hozzá. Valószínűleg így a legjobb mindannyiunk számára.
