Belépő egy csodálatos világba

Polyák Dániel oktató, a VMMI külső munkatársa a képzés több településre való kiterjesztésével kapcsolatban elmondta, hogy 2020 elején mozgósításba kezdtek, és három település egyesületével írtak alá együttműködési szerződést.

– Akkor a vonós-, a citera- és a furulyaképzés is kezdődött, 2020 szeptemberében pedig további négy település csatlakozott, tamburaoktatással is bővült a hálózat. Mostanra hét településen folyik a munka mintegy 130 tanulóval, 14 oktatóval. Brácsázni, hegedülni, nagybőgőzni, tamburázni, parasztfurulyázni és citerázni tanítjuk az érdeklődő gyerekeket és felnőtteket, valamint énekelni is. A képzéssel a hagyományaink megőrzésére törekszünk. Kiemelkedően fontos, hogy mindenki megismerkedjen a népzenével, és az a legjobb, ha a gyerekekkel szerettetjük meg, mert hisszük, hogy ők is továbbadják majd gyerekeiknek – mondta Polyák Dániel.

Kormányos Katona Gyöngyi, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMMI) megbízott igazgatója hiánypótlónak nevezte az általuk felvállalt népzene oktatást.

– Vajdaságban, így a Tisza mentén sincs intézményes lehetőség arra, hogy a fiatalok népzenei oktatásban részesüljenek. Ebből kifolyólag a VMMI-en keresztüli hangszeres népzeneoktatás hiánypótló tevékenység. A népzeneoktatók olyan szakmai felkészülést adnak a fiataloknak, hogy a későbbiekben akár hivatásszerűen is foglalkozhatnak ezzel, hiszen megtanulnak a népi hangszereken muzsikálni. A szülői háttértámogatást is szeretném kiemelni, ugyanis ha a szülők nem ismerik fel ezeket a lehetőségeket, akkor a gyerekeket nem tudják bevezetni a népzene különleges világba. Abban, hogy a gyermekeink mielőbb találkozzanak a népzenével, az oktatási intézményeknek is kiemelt szerep jut: az óvodáknak és az iskoláknak is. Az idén indítottuk el azt a programunkat, amelyben az oktatóink tizenkét óvodában készítik fel az óvodapedagógusokat arra, hogyan forduljanak a népzenéhez, hogyan oktassák azt. Nagy hálával tartozunk a tanároknak, akik településről településre utaznak, hogy a művelődési egyesületekben foglalkozzanak az ott tevékenykedő felnőttekkel és fiatalokkal – hangsúlyozta a VMMI megbízott igazgatója.

Az intézet keretében zajló népzeneoktatás résztvevőinek évente vizsgázniuk kell. Olyankor összegyűlnek az oktatók és a népzenészek Zentán, és meghallgatják a csoportokat, majd tanáccsal látják el őket. A képzés résztvevőinek egy csoportja a múlt szombaton, másik pedig két héttel korábban vizsgázott. A diákokkal akkor volt alkalmunk beszélgetni, és mindannyian arról számoltak be, hogy a képzés révén a népzene az életük részévé vált.

A magyarkanizsai Cseszkó Ákos három éve brácsázik, és két éve prímtamburán játszik. Azt mondja, neki szerelem a népzene

– 19 éves vagyok, és csaknem tizenöt éve néptáncolok, mindig nagyon szerettem közben hallgatni a zenét. Aztán jött egy ötlet és az együttesből néhányan hangszert ragadtak és én is csatlakoztam hozzájuk. Nagyon jó érzés, hogy azt a zenét, amire táncolunk, el is játsszuk. Ez a közösségünket is építi, hiszen egyedül is muzsikálhat az ember, de bandában mindig jobb. Magyarországon tanulok, így hétvégenként találkozunk, pénteken és szombaton, ha meg szünet van, akkor ahányszor csak lehet. Ez gyakorlás és szórakozás is – mondta a fiatalember.

A zentai Takács Lili parasztfurulyán muzsikál, és hegedül is:

– Kis korom óta néptáncolok, és két éve tanulok zenélni. Ezek a dolgok valahogy összefonódnak, egyik hozza a másikat, aki megszereti a népzenét, annak aztán sok ajtó kinyílik. A hangszerórákon nagyon jó a hangulat, szép dallamokat tanulunk. Most télen én is ott voltam a Dúrmoló Népzenei táborban, és az is nagyon jó volt!

Kocsis Tímea 23 éves, a moholi tamburazenekar tagja, basszprímtamburán játszik immár négy éve:

– Zeneiskolába is jártam, de azt sajnos abbahagytam, és aztán egy népzenei táborban kezdtem tamburázni, jó volt a társaság, és kedvet kaptam hozzá. Ha szomorú vagyok, akár eljátszok egy népdalt, akár hallgatok egy kis népzenét, jobb kedvre derülök.

A tornyosi Horváth Máté prímtamburán zenél.

– Mintegy két éve tanulok muzsikálni. Négyen vagyunk tornyosiak a csoportban, hárman pedig zentagunarasiak. Anyukám ajánlotta, hogy próbálkozzam meg a muzsikálással, és aztán magával ragadott a zene világa. Ezen a hangszeren szinte mindent el lehet játszani, és nagyon élvezzük. Hetente kétszer találkozunk, és igyekszünk minél több fellépésre eljutni. Áprilisban is több helyre megyünk, Vörös Róbert tanárunk ahová csak lehet, benevez bennünket – mondta a fiatalember.

A VMMI által koordinált hangszeres képzést a Csoóri Sándor Alap támogatja.

Felvételeink a Zentai Művelődési Házban megtartott vizsgakoncerteken készültek.