Hétfő délután a Zentai Városi Múzeumban Tóth István születésének 110. évfordulója alkalmából kiállítást rendeztek. Azon alkotásai kerültek tárlatba, amelyeket egykoron a városi múzeumnak adományozott. Az esemény kezdetén megkoszorúzták Tóth István mellszobrát, amely a hídi körforgalomnál található, majd az érdeklődők a múzeumba vonultak, hogy megtekintsék a tárlatot. Pejin Attila, a Zentai Városi Múzeum igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, majd egy rövid beszámoló során ismertette Tóth István életét és munkásságát.
Elmondta, hogy az életútja szegény gyerekként kezdődik, aki elindult Zentáról, hogy meghódítsa a világot és megvalósítsa az álmait.
– Úgy gondolom, ezt többé-kevésbé sikerült véghez vinnie. Korán felfigyeltek a tehetségére, bár keveset volt szem előtt, hiszen fiatal korában már munkába állt, hogy támogatni tudja a családját. 1938-ban Budapesten beiratkozott a képzőművészeti akadémiára, amelyet be is fejezett külön dicsérettel. Az iskola után szép alkotásokat hozott létre, amelyeknek köszönhetően egy római ösztöndíjat nyert. Olaszország a képzőművészet hazája, amely nagy hatással volt rá. Az ösztöndíj után nem tért haza, hanem Európa különböző országaiban próbált szerencsét.
Tóth István alkotásai a Zentai Városi Múzeumban (Fotó: Gergely Árpád)
Nem találta a helyét, ezért úgy döntött, Dél-Amerikába hajózik. Kereste azt a helyet, ahol önmagát megvalósíthatja, és végül Venezuelában kötött ki, ahol le is telepedett hosszú évekre. Alkotóként egyre több kiállításon vett részt, ennek köszönhetően az akkori Venezuela egyik legkeresettebb szobrászművésze lett. A híre valamilyen módon eljutott Los Angelesbe, ahol az egyik helyi iskola meghívta tanárnak. Úgy döntött, hogy Hollywoodban telepszik le, vett házat, nyitott egy műtermet, és végül betegség következtében hagyta abba a munkát, és meg is halt – foglalta össze Pejin Attila.
Az eseményen jelen volt Domány Katalin is, Tóth István unokahúga, aki elmondta, hogy mindennap gondol rá.
– Édesanyja korán meghalt, és az én anyukám nevelte, szinte ő volt az anyja. Annak idején állandó összeköttetésben voltunk, amikor Dél-Amerikába költözött, sokat leveleztünk. Könyvet is írtam a munkásságáról Zentától Hollywoodig címmel. Sem író, sem művészettörténész nem vagyok, de megírtam, ahogy a szívem diktálta – mondta Domány Katalin.
Nyitókép: Tóth István alkotásai a Zentai Városi Múzeumban (Fotó: Gergely Árpád)
