Pénteken este a nemzetközi holokauszt emléknapján, a Zentai Alkotóházban Siflis Zoltán szabadkai filmrendező – Ilan Eldad szabadkai származású színházi rendezőről készült – dokumentumfilmjének vetítésével emlékeztek meg a Tisza-parti városban az auschwitz-birkenaui haláltábor felszabadulásának 67. évfordulójáról. Az előző években megrendezett megemlékezésekhez hasonlóan a rendezvény során az idén is figyelmet szenteltek egy zentai zsidó származású polgárnak, aki valamilyen módon hozzájárult a város hírnevének az öregbítéséhez.
Pejin Attila, a zentai Városi Múzeum igazgatója a rendezvény bevezetőjében ezúttal Szabados Gábor, zentai képzőművészről emlékezett meg. Szabados Gábor 1883-ban született Zentán. Édesapja Zihermann József, jó nevű szobafestő-műhelyt tartott, s ez áttételesen hathatott a fiára, aki ugyan nem szobafestő, hanem festőművész akart lenni. A Gimnáziumot Zentán fejezte, ezt követően pedig a budapesti festőmester iskola növendéke volt. A nevét 1903-ban magyarosította Szabadosra. Az iskola kiállításán 1906-ban kitüntették. Szabados 1914-ben a mátészalkai iskola rajztanára volt, majd pedig az I. világháború kitörésekor bevonult, és a galíciai frontra került. 1919-ben elveszíti a feleségét, és a kisfiát egyedül neveli, s mindinkább elveszítette életkedvét. 1920 és 1923 között a Zentai Gimnázium tanáraként tevékenykedett. Innen viszont egyelőre ismeretlen oknál fogva elbocsátották, s ezt követően nagy szegénységben tengette életét. Főleg portréfestésből és magántanításból élt.
– Hátramaradt képei – amelyből néhányat a zentai múzeumban is őriznek – bizonyítják kiváló képzőművészeti adottságát, ami miatt nagy tiszteletnek örvendett, viszont igazából nem tudott kibontakozni – mesélte a zentai múzeum igazgatója, majd folytatta, hogy 1934-ben önzetlenül készítette fel azt a fiatal Tóth Józsefet, akit Ivan Meštrović világhírű horvát származású szobrász és építész szándékozott maga mellé venni, viszont József korán elhunyt. Szabados Gábornak, a zsidóüldözések idején veszik nyoma. Egyesek szerint Budapestre került, ahol talán túlélte a holokausztot, mások szerint viszont egy szemtanú látni vélte őt az egyik, Auscwitzbe tartó vonaton. Pejin Attila bevezetője után Siflis Zoltán, a bemutatásra kerülő film rendezője üdvözölte az egybegyűlteket. Siflis filmjében Ivan Eldad, szabadkai származású, Tel Avívban élő film- és színházi rendező akkor meséli el történetét, amikor 52 évvel Izraelbe költözése után ismét Szabadkára látogat, hogy a Népszínház magyar társulatával megrendezze a Nem fáj című színdarabot. A film két történetsíkja, szerkezetileg a művész által rendezett előadás, s a szülővárosában a különböző helyszíneken felidézett élettörténeteknek az ötvözéséből bontakozik ki.
