Kortalan alkotás

A magyar irodalom egyik gyöngyszemét, Petőfi Sándor János vitézét vitte színpadra a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata, amelyet szombaton délelőtt mutattak be a nagyközönségnek.

A darabot Szabó Sebestyén László, Junior Prima-díjas magyar színész rendezte, aki elmondta, igyekezett úgy színre vinni a klasszikust, hogy a mindenki megtalálja benne önmagát és a sajátjuknak érezhessék.

– A próba folyamán igyekeztünk megválaszolni azt, hogy mit jelent nekünk Tündérország, és kinek hol van, hol tudom azt megkeresni magamban? Ki az én Iluskám, aki végig segít az életen? Akár ott van mellettem, akár nincs. Kik a barátaink, akikre támaszkodhatunk? Akik minden nehézségen át tudnak bennünket segíteni. Ez volt a rendezésem vezérfonala – magyarázta.

Kukorica Jánost Nešić Máté alakította. Véleménye szerint Jancsi egy igen egyszerű figura, nála nincsenek hátsó szándékok, és manapság ritka az ilyen ember. Hozzátette, hogy ezzel a karakterrel lehet azonosulni, sőt jó is, viszont a mai világ viszontagságai miatt nehéz. Máté azt is elárulta, hogy valamilyen szinten édes tehernek érezte, hogy ő alakítja a főhőst.

– Bizonyos szempontból az volt, de inkább azért, mert általában pont az ellenkező figurákat játszom, a negatív szerepeket formálom meg az előadásokban. Így volt szerencsém főleg gonosz varázslókat játszani a gyerekelőadásokban. Nem azt mondom, hogy az már nagyon megy, de az ember hozzászokik egy bizonyos típushoz. Nyilván nem véletlen döntöttek úgy, hogy én formáljam meg János vitézt. Épp kérdeztem a rendezőt, hogy ő választotta-e, hogy meglátott-e valamit bennem. Utálom azt a szót használni, hogy kihívás, de ez most az volt. Nem sűrűn van alkalmam ilyen figurát megformálni – mesélte Máté, aki úgy véli, ez nem egy kimondott gyermekelőadás, inkább ifjúsági, a kamasz és az attól idősebb korosztálynak szól.

Petőfi Sándor 1844-ben írta meg a János vitéz c. elbeszélő költeményét, a magyar népies irodalom egyik legjelentősebb művét. A történet egy igazi mese arról, hogy hogyan lett Kukorica Jánosból Tündérország királya. Az odáig vezető út hosszú, viszontagságos és kalandokkal teli volt, de végül visszakapja azt, amire egész idő alatt vágyott, szeretett Iluskáját.

A darab további szereplői: Iluska – Székely Bea, mesélők – Verebes Judit, Szilágyi Áron, Dévai Zoltán és Virág György. A díszletet és a jelmezeket Ondraschek Péter tervezte, a koreográfus Mészáros Martin volt.

A darab a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Magyar Nemzeti Tanács és Zenta község önkormányzatának segítségével valósult meg.