Tari beszédében elmesélte, hogy 1849 januárjában Zenta vidékére is átcsaptak azok a lángok, amelyek az osztrák hadsereg által támogatott nemzetiségek ellenséges indulatai és hadmozdulatai gerjesztettek. Annak hírére, hogy Óbecse irányából a szerb sereg támadásra készül Ada, Zenta és Magyarkanizsa vidéke ellen, Zentán védbizottság alakult Majoros István földbirtokos vezetésével. A veszély fokozódásával, január végén Szabadkáról Zentára érkezett Demcsa János őrnagy, akit a városparancsnokság átvételével bíztak meg. Demcsáról viszont kitudódott, hogy görögkeleti vallású és szerb nemzetiségű, s azt kezdték híresztelni, hogy ő hozza Zentára a szerb csapatokat, s ezért a zentaiak fellázadtak ellene. Amikor Demcsa megpróbálta lecsillapítani őket, a nép meg sem hallgatta, s a szó legszorosabb értelmében felkoncolta, és Majoros százados ismét átvehette a parancsnokságot.
A szerb hadoszlop február 1-jén ért a város közelébe, s a sereget zentai illetőségű szerbek vezették. A szerbek két lovasfutárt küldtek a városba, akik a várost megadásra szólították fel, de ezeket a zentaiak felkoncolták. A végzetes cselekedet után a szerbek a városba értek, s a mákosi szőlők árkaiban és a város körüli sáncokban elkeseredett harc kezdődött. A csata gyorsan véget ért, de az ezt követő mészárlás két hétig tartott, amelyben a zentai szerb értelmiség nem vett részt, hanem ezzel szemben igyekezett enyhíteni a bennszorult magyarok sorsán, s közülük voltak olyanok is, akik elrejtették s élelmezték a városban maradt magyarokat.
A tanúvallomási jegyzőkönyvek szerint a mészárlás két hete alatt 2800 személyt végeztek ki. (A tragikus eseményről, előzményeiről és következményeiről részletesen a http://lemil.blog.hu/2011/02/02/a_veres_zentai_gyertyaszentelo internetes címen olvashatnak Molnár Tibor zentai levéltáros tollából – a szerző megjegyzése).
Tari megemlékezését követően az önkormányzat képviselői, a VMSZ, az MPSZ, a VMDK, s a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Körének képviselői az áldozatok emlékhelyén elhelyezték a kegyelet virágait, majd megkoszorúzták a Városi Kórház előtt felállított emlékkeresztet is, melyet 1882-ben szenteltek fel az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc zentai áldozatainak az emlékére.
