Április 6-án lesz három éve, hogy 65 éves korában elhunyt a költő, Pista barátunk, a kollégánk, a Magyar Szó egykori ismert újságírója Cs. Simon István (1942-2007). Halálának közelgő évfordulója tette aktuálissá a Cs. Simon István Baráti Társaság közelmúltban megfogalmazott kezdeményezését, miszerint Csóka jeles szülöttje megérdemelne egy szobrot. Amint azt Maros Antal a Baráti Társaság egyik alapító és vezető tagja elmondta gyűjtés indul, és amennyiben elegendő pénz illetve fém gyűlik össze, akkor belátható időn belül fel lehetne állítani Cs. Simon István szobrát.
– Egészalakos szoborban gondolkodunk, Pista barátunk megérdemelné, hogy a csókai parkban, vagy valahol a település központjában egy padon ülő alak formájában emléket állítsunk neki. Gyűjtést szervezünk, a Baráti Társaság tagjai Pista ismerősei, olvasói, mindazok, akik kedvelték a nagyszerű embert össze tudnák adni a szobor anyagához szükséges vasat, amit egy szobrászművész megformálna és megfelelő eljárással időt álló emléket állíthatnánk Bánát kiemelkedő tollforgató egyéniségének. Aki nem csak lerombolt falujának állított örök emléket, hanem színes írásai, emberábrázoló riportjai, versei mindörökké fennmaradnak, örök értékei a vajdasági és az egyetemes magyar kultúrának. Már életében elismerték, mi a dolgunk, hogy ápoljuk emlékét és munkásságát adjuk tovább az utánunk jövő generációknak – mondta Maros Antal.
Emlékeztetőül álljon itt, hogy 1994-ben Híd irodalmi díjat kapott, az Aracs-díj egyik kitüntetettje, Csóka község díszoklevelének a birtokosa és a Magyar Szó életműdíjasa. Megjelent kötetei: Utak keresztje, Ahogy a vadkörtefa, Varasodás, Sóvirág, Szülőfalum, Terján, Lehasadt ág, Virulsz-e még szülőföldem? Sziromeső, Ahol a part szakad, Tisza menti mozaik, Parlagmagány és az Udvaros az enyészetben, amely a halála után látott napvilágot. Valamennyi könyvében méltó és maradandó emléket állított nem csak a vidéknek, hanem az ott élő, vagy valamikor ott alkotó embereknek is.
