Az oromhegyesi faluházban szombaton este 24. alkalommal találkozott a múlt és a jelen, ugyanis ekkor rendezték meg a Gazdag Ág elnevezésű hagyományápoló vetélkedőt, amelyen az idén a házigazdákon kívül Adorján, Hajdújárás, Horgos, Kispiac, Magyarkanizsa, Martonos, Orom, Tornyos, Völgyes és Zenta hagyományőrző csapatai vettek részt. Az idei rendezvényen a résztvevők a Szent György- és Szent Mihály-napok közötti (elfeledett) férfimunkákat mutatták be a zsűrinek, vagyis ahogyan Koncz Lázár, a rendezvény főszervezője, a helybéli Petőfi Sándor Művelődési Egyesületnek az elnöke fogalmazott megnyitó szövegében, az idei Gazdag Ág azoknak a férfiaknak állított emléket, akik éjt nappallá téve küzdöttek családjuk fenntartásáért, mindezt elhivatottsággal téve, de egyben megőrizve emberi mivoltukat és tartásukat.
A megnyitón egyben hangsúlyozva azt is, hogy azért kell emlékeznünk ezekre a szikár munkásemberekre, hogy megismerjük és átvegyük ezt a teremtő erőt, amit magukban hordoztak generációkon keresztül. Egyben megjegyezve azt, hogy talán még nem késő, és talán éppen ez a hajdani erő és hit hozhat gyógyírt szétcsúszó világunk bajaira is. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület vezetőjén kívül a versenyzőket és az igencsak szép számban megjelent közönséget köszöntötte Balla Lajos-Laci, Oromhegyes helyi közösség elnöke és Nyilas Leonov Anita, Magyarkanizsa kultúrával megbízott polgármesteri tanácsosa is. A magyarkanizsai önkormányzat képviselője beszédében örömét fejezte ki, hogy egy olyan rendezvényen köszöntheti a jelenlévőket, amelyet negyed évszázaddal ezelőtt egy oromhegyesi falubeli, nagy tiszteletre méltó asszony álmodott meg, s összefogással egy olyan rendezvényt hozott létre, amely ma már a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt rendezvénye. Nyilas Leonov Anita megjegyezte, hogy Magyarkanizsa önkormányzata nagyon büszke arra, hogy egy ilyen jellegű rendezvény fő mecénása lehet, s mindenkor támogathat egy olyan művelődési egyesületet, mint az oromhegyesi Petőfi Sándor ME. A kulturális polgármesteri tanácsos ugyanakkor megemlítette, hogy Magyarkanizsa az idén házigazdája lesz a Durindónak és a Gyöngyösbokrétának, s mintegy 3000 vendéget várnak a július 1–3. között megrendezésre kerülő rendezvénysorozatnak, amelyen számít a művelődési egyesületek segítségére. Nyilas Leonov Anita beszéde végén kiemelte, hogy hiszi és egyben vallja azt, hogy egy nemzet akkor erős, ha ismeri a történelmét, gyakorolja a vallását és ismeri néphagyományait, s mivel e rendezvényen ezt teszik, így lesznek a délvidéki magyarok egységesek és erősek. A rendezvény elején, a csapatok hagyományos bevonulását követően, Benjámin Lászlónak, az idei Gazdag Ág mottójaként felhasznált Emlékeknél többek című versét Bognár Szabolcs szavalta el. Az üdvözlő szövegeket követően a jelenlévők Juhász Irén tanítónő segítségével Bajusz Teréz tanárnőre, a rendezvény alapítójára emlékeztek, aki tavaly távozott az élők sorából. A hagyományápoló vetélkedő első részében a jelenlévő csapatok olyan kiveszőben lévő, vagy már kihalt mesterségeket mutattak be a zsűri tagjainak (Szabó Gabriella újságíró, népművelő, Nagy Abonyi Ágnes, néprajzkutató és dr. Bárkányi Ildikó, néprajzkutató) színpadi jelenet vagy pedig kiselőadás formájában mint a révész munkája, a kútásás és a kútfúrás, a gulyásélet, a vályogvetés, a kubikosság és a falverés, a vesszővágás és a vessző feldolgozása, a molnár mesterség, a hordás és a cséplés, a vetés, az aratás, a kendertermesztés és a kötélfonás. A megméretés következő fordulójában a csapatoknak a kapott témával kapcsolatos népdalokat kellett elénekelniük, ezt követő szünetben pedig a csapatok kiállítóhelyeit értékelte a zsűri, amelyeken úgyszintén a témájukhoz kapcsolódó tárgyakat, kellékeket kellett bemutatniuk a versenyzőknek. Ezután a csapatoknak találós kérdések formájában egy meglepetés-feladatot is teljesíteni kellett, amit a legtöbb résztvevő úgyszintén sikeresen teljesített. Ezután nádsípot is kellett készíteniük a csapatoknak, végül pedig a témával kapcsolatos, helyi jellegű szólásokat, közmondásokat és szállóigéket is mondaniuk kellett a versenyzőknek. A késő esti órákba húzódó verseny végén a kispiaci és a helybéli hagyományápolóknak sikerült a legtöbb pontot összegyűjteniük (114), így ők érdemelték ki az első helyezést. A második helyezett Tornyos, a harmadik pedig Zenta csapata lett. Az idén először a szervezők egy „vándorágat" is kiosztottak a legtöbb pontot elért csapatnak, így ezen a kispiaciak és az oromhegyesiek osztozhattak. Mivel csupán egy ágról volt szó, a két csapatnak azt javasolták, hogy fél évig az egyik, a következő hat hónapban pedig a másik csapatnál legyen ez az elismerés, s így legalább alkalmuk lesz találkozniuk is egymással. A zsűri egyébként elismeréssel beszélt minden csapat teljesítményéről. Dr. Bárkányi Ildikó a vetekedőn látottakat értékelve elmondta, hogy még az idei rendezvény is Terike néni kezdeményezésének a jegyében zajlott le, s egyben megjegyezte azt is, hogy neki különösen tetszett az, hogy a tavalyi témakör után (asszonysorsok), a férfimunkák kerültek sorra s a két rendezvény nagyon konzekvensen követte egymást. A zsűritag szerint a tavalyihoz hasonlóan az idei is egy nagyon komoly felvonulás volt, s a csapatok nagyon komolyan vették a dolgukat. A kiállítások mögött is komoly gyűjtőmunkát tapasztaltak, s a feladatokat is nagyon ötletesen oldották meg, s a dalválasztásban, éneklésben is igyekeztek összehangolódni, vagyis általában véve, egy nagyon sikeres rendezvény volt.
