Urbán Róbert, a helyi közösség titkára: –Sajnos a már megnyert útfejlesztési pályázatokra nem kaptuk meg a pénzt a Nagyberuházási Alapból, ezért az idő jobbra fordulásával cseréptörmelékkel szórjuk le a legrosszabb állapotban lévő útjainkat. A falu bejárata közelében a legelőn betonvályút készítünk a legelő jószágok itatására. Közmunkára is pályáztunk a tartományi alapoknál, 8-10 fő alkalmazásával az utak menti vízlevezető árkokat szeretnénk kitisztítani. A sport- és ifjúsági titkárságtól a futballpálya és környékének felújítására szeretnénk elnyerni támogatást. A helyi járulék olyan kevés, hogy pályázati pénzek nélkül semmilyen falufejlesztésbe nem tudunk fogni.
Árok Hajnalka anyakönyvvezető: –Csókán élek, de a szülőfalum gondjaival naponta szembesülök. A legnagyobb problémának a falu elöregedését tartom, hiszen egyre kevesebb a munkaképes és vállalkozó szellemű fiatal, akikre alapozni lehetne a falufejlesztést. Évente mindössze két-három újszülöttet anyakönyvezek, viszont az elhalálozások száma meghaladja a húszat. Hódegyházának mára mindössze 750 lakója maradt.
Tóth Ervin rokkantnyugdíjas: –Falunkban sok mindent kellene javítani, először is a bekötőutat kellene újraaszfaltozni, mert már több a kátyú, mint az út. Az Arankán a hidak is egyre rosszabb állapotban vannak, kilopják belőlük a téglát. A világ végén vagyunk, mert innen tovább nem vezet út, így – megélhetés híján – kevesen maradnak a faluban.
Vastag Bálint az újságot hordja szét a faluban: – A falut járva hallom az emberektől, hogy a járdákat és az átjárókat is jó lenne már javítani, a halottasházra is ráférne a tatarozás, a nagyobb lélegzetvételű útjavításokról nem is beszélve. Mivel egyre többen vagyunk nyugdíjasok, nyugdíjasklubot hoztunk létre a faluházban, ahol az ifjúság is berendezett magának egy klubot, s a nőegylet is kapott helyet.
