Jószerivel futótűzként terjedt el Zentán a hír, miszerint a város vezetése a vásártérre szándékozik költöztetni a központban levő, úgynevezett zöldpiacot és alaposan megritkítva a fákat, parkolóvá alakítja a terepet.
Már eddig is számos elképzelés látott napvilágot a belváros átalakítását illetően, de mindegyik ötletről kiderült, hogy vagy értelmetlen elmélkedés, vagy pedig a megvalósítása ütközik elsősorban komoly anyagi nehézségekbe.
Nos, a piac esetében, s ezt hangsúlyozni kell, a polgármestertől a jegyzőn keresztül számos polgár nemes egyszerűséggel úgy vélekedik, hogy „marhaság”.
Érdekesmód, a faggatottak, pártállástól és származási helyüktől függetlenül, úgyszólván foggal-körömmel ragaszkodnak az igen sok évtizede jelenlegi helyén levő piachoz.
Az, hogy halva született ötletről van szó, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Zenta belvárosában, még piaci napokon is, problémamentesen lehet parkolni. A gond csupán az, hogy az autósok túlnyomó többsége a posta ajtója előtt, vagy a piac tőszomszédságában akarja hagyni járművét, holott, s ezt a személyes tapasztalat mondatja, pénteken és szombaton is alig nyolcvan-száz méterre a városházától, nevezetesen a könyvtár előtt és környékén szinte bármikor talált helyet az ember.
Aki gépkocsijával még nem járt Szabadkán, vagy - ne adj Isten - Újvidéken, fogalma sincs arról, hogy mit jelent a valódi parkolási probléma. A tartományi székvárosban például legalább egy, de leginkább ennél több kilométert kell gyalogolni attól a helytől, ahol a kocsi díjmentesen leállítható. Zentán pedig a száz méternyi séta is fárasztó?
Arról nem is szólva, hogy ha valóban kiköltöztetnék a vásártérre a zöldpiacot, teljesen értelmét veszítené új parkolási terület kialakítása, hiszen a hét két napján az emberek elsősorban a piaci bevásárlás miatt ülnek autóba.
Emlékeztetőül azt is el kell mondani, hogy néhány évvel ezelőtt a mostani árupiac területén alapjában fizető parkolót szándékoztak kialakítani. Hogy ebből miért nem lett semmi, nem tudható. Azóta ott, ahogy az emberek mondják, a kispiacon, tartóssá vált a kereskedelmi árú értékesítése. Elsősorban (Magyarországról származó) élelmiszerekből és fehérneműből, valamint bizonyos műszaki árucikkekből áll a kínálat.
Ha tehát mindenképpen parkolót szeretnénk a város szívében, akkor elsősorban ezen a lehetőségen kellene eltöprengeni, s nem a békebeli időből a jelenlegi helyén ragadt zöldpiac felszámolását latolgatni.
Mert a zentai piacnak, ahogyan azt az egyik prominens polgár mondta, már „lelke van”.
És ezt eddig nem vették észre az ötletgazdák.
