Több mint két évtizeddel ezelőtt épült meg Zentán az ipari út. A keleti szakaszát a Potisje kikötői vállalat pénzelte, hiszen elsősorban neki volt érdeke, hogy a sóderért és homokért érkező teherjárművel minél könnyebben eljussanak a vállalat körletéig.
Talán mondani sem kell, hogy a szélességében három sávosra épült úton azóta is nem csak az építőanyagot szállítók közlekednek, hanem a cukorgyárba is itt hordják még a répát.
Mindkét vállalat – mondjuk ki nyíltan – rablógazdálkodással viszonyul az úthoz, annak ellenére, hogy megépítése óta több millió köbméter homokot és sódert szállítottak el és ugyancsak hétszámjegyű tonnamennyiségű cukorrépát szállítottak az üzembe – de a komolyabb javításra egyik cég sem vállalkozott. Most már az út olyan állapotban van, hogy csak egy átfogó felújítás segítene. Erre azonban vajmi kevés az esély, hiszen a Potisjet és a cukorgyárat is privatizálták, s – ismerve a kapitalista logikát – nehéz elhinni, hogy a tulajdonosok lemondanak a profit egy részéről.
Maradnak tehát a tengelytörő gödrök, amíg teljesen járhatatlanná nem válik az út.
