Ezek azok a híres Játékok, hát itt egy ember sincs!? – fakadt ki némi túlzással a rendezvény első éjszakáján az egyik, a zentai Nyári Ifjúsági Játékokon valószínűleg elsőbálozó leányka a népkerti játszótér sötétjében. Szó, ami szó, én is megdöbbentem, amikor még korábban lesétáltam az egykoron virágzó, fiatalok zsongásával teli „Aprajafalvába”, s a szokásos buli előtti hangulat helyett egy kihalt terület fogadott, és az az érzésem támadt, mintha valaki neutronbombát dobott volna le a zentai Népkertre.
A kollégáktól kapott információk szerint a helyzet a második napon sem volt sokkal jobb. Egykoron a városban is érezni lehetett azt, hogy „valami történik a népkerti fák lombjai alatt”.
No de mi is lehet annak az oka, hogy az egykoron rendkívül népszerű ifjúsági rendezvényt (nem most kezdődően) az idén mind nagyobb érdektelenség övezi a fiatalok részéről? Vannak, akik előszeretettel okolják az időjárást, amely, tény és való, az utóbbi egy-két évben nem egyszer kellemetlenül meglepte s a szó legszorosabb értelmében lehűtötte a szervezőket és a látogatókat egyaránt. Vannak, akik a gazdasági válsággal magyarázzák a Játékok elnéptelenedését. Biztos, hogy részben ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy évről évre mind kevesebben látogatnak el Zentára. Személyes véleményem szerint ezek csupán marginális tényezők, és valószínűleg egészen más dolgok vezettek el a helyzet jelenlegi alakulásáig.
Bő egy hónappal ezelőtt egy facebookos csoportban derült ki, hogy az idén mégis megrendezik a Játékokat, akkor, amikor már az összes hazai és magyarországi fesztivál felhozatalát kívülről fújták a fesztiválturisták, s legtöbben már eldöntötték, hogy melyik dzsemborira látogatnak el, illetve hogy miképpen töltik el a nyarukat. Ezt követően többnyire ezen a közösségi portálon érkeztek az információmorzsák a rendezvényről, leszámítva azt az alig néhány plakátot, amelyen a szervezők szíveskedtek tájékoztatni a közvéleményt arról, hogy valami történni fog a zentai Népkertben. Ez pedig egy ilyen, (korábban) nagyszabású rendezvény esetében korántsem elég. A legnagyobb és legnevesebb fesztiválok is rengeteg időt és pénzt szánnak a reklámra, a fellépések népszerűsítésére.
Másrészt néhány évvel ezelőtt olyan „tulajdonosok” és szervezők vették át a zentai rendezvény irányítását, akiknek, valljuk be őszintén, nem sok közük van a vajdasági fiatalokhoz, így képük sincs igazán arról, hogy mi az, amit az itt élő fiatalok szeretnek, s az általuk elképzelt sztereotípiák alapján hívták meg a fellépőket, illetve alakították a fesztivál programját. Az elmúlt években nagyszerűen bevált csapatjátékok háttérbe szorultak, s ezeknek a lelkes szervezőit pedig mostohagyerekként kezelték, munkájukat ellehetetlenítették egészen addig, amíg fájó szívvel ők is a távozás mellett döntöttek. Minderről a www.kepesifi.com/fex.page:2012-06-20_Kedves_Csapatok_Jatekosok.xhtml címen bővebben tájékozódhatnak az olvasók. Nos, végül is történt s jelenleg is „történik valami” a Népkertben, a bibi csupán az, hogy ez már nem az a Nyári Ifjúsági Játékok, amely belopta magát a vajdasági fiatalok szívébe, s egyfajta történelmet írt az elmúlt tizenkét évben.
A jelenlegi állapotot pedig korántsem lehet ráfogni a zuhogó esőre, a nehéz gazdasági helyzetre, illetve a fiatalok érdektelenségére.
