Az egyházaskéri Aranybogár Polgárok Egyesületének szervezésében a múlt héten a csókai községből mintegy 20 fiatal vett részt a Kálmány Lajos Emléktúrán, amelynek keretében meglátogatták azokat a bánsági falvakat, amelyekben a neves magyar néprajzkutató, katolikus pap lakott, illetve gyűjtést végzett. Az elképzelés tavaly fogant meg az egyházaskéri Kálmány Lajos ünnepségen, egy három határon átnyúló emléktúra ötletét vetették fel a magyarországi és romániai vendégekkel közösen. A tervek között szerepelt az első káplánsági hely, Magyarpécska meglátogatása is, s augusztus 20-án Csanádpalotán ért volna véget az eredetileg 8 naposra tervezett túra. A két külföldi partner azonban kilépett a szervezésből, s végül a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt támogatásának köszönhetően sikerült kétnaposra megvalósítani az egyházaskériek elképzelését.
Maros Antal, a túra egyik szervezője elmondta, hogy jövőre azt tervezik, hogy az Aranybogár egyesület, karöltve a csókai plébániával, a hittanteremben Móra Ferenc és Rákóczi fejedelem emléktáblája mellé elhelyezi Kálmány Lajos emléktábláját is. Ha találnak támogatókat, akkor azokban a bánsági helységekben is elhelyeznének egy-egy táblát, ahol gyűjtést végzett a néprajzkutató.
A múlt heti túra első napján a fiatalok a tartományi székvárosba utaztak, megnézték a péterváradi erődöt, majd a vajdasági parlamentbe, lapunk szerkesztőségébe és a nyomdánkba is ellátogattak. Újvidék után Muzslyára, majd Erzsébetlakra utaztak, ahol az éjszakát is töltötték. Szerda délelőtt Szentmihályon álltak meg, majd az aracsi pusztatemplomnál ért véget a nyári barangolás – számolt be lapunknak Burány Zoltán, az egyházaskéri egyesület vezetője.
– Nagyon szép és tartalmas út áll mögöttünk, s a fiatalok is elégedetten nyilatkoztak róla. Sajnáljuk, hogy a román és a magyar fél elállt a projektumtól, mert eredetileg magyarországi és romániai gyerekek is részt vettek volna a 8 naposra tervezett túrán – jegyezte meg Zoltán.
Kálmány Lajos egyébként 1852-ben Szegeden látta meg a napvilágot. 1875-ben szentelték pappá. Papi tevékenységének első állomáshelye Magyarpécskán volt, itt kezdte népköltészeti gyűjtőmunkáját is. Szíve a szegényparasztokhoz húzott, főnökeivel gyakran összeütközésbe került, ez utóbbi ok miatt többször áthelyezték papi tevékenységének színterét Csanád, Arad, Temes és Torontál vármegye különböző kis településeire, e sajátos körülmény a népdalgyűjtő munkának külön kedvezett. Gyűjtéseit maga szerkesztette egybe, s saját pénzén adta ki már 1877-től kezdve. 35 évet töltött a papi pályán, utoljára Csanádpalotán volt segédlelkész. 1910-ben betegsége miatt innen nyugdíjazták, ekkor visszaköltözött Szegedre, még pár évig gyűjteményeivel foglalkozott, nagy nyomorban és magányban halt meg.
Dél-alföldi és temesközi gyűjtéseivel nagy értékű folklórt mentett meg a Szegedről kirajzott paraszti népesség történeti, katonai énekeiből, betyárballadáiból, hiedelemtörténeteiből, világi és vallásos mondáiból.
