A Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Körének tagjai az egyesület névadója születésének 150. és halálának 100. évfordulójára emlékeztek, valamint a helytörténettel foglalkozó egyesület megalapításának 50. évfordulójára is.
A rendezvény kezdetén a jelenlévők egyperces csenddel emlékeztek Dudás Gyulára, valamint az elhunyt egyesületi tagokra és barátokra, majd Širková Anikó, Zenta polgármestere köszöntötte a jelenlévőket, aki beszédében hangsúlyozta, a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre Zenta életében eddig is jelentős szerepet játszott, segített mindannyiunkkal megismertetni a városi intézmények történetét, tevékenységét, és a kör kiadványainak segítségével visszatekinthettünk, hogy mi is történt Zenta életében a múltban.
Fodor István, a Zentai Történelmi Levéltár Széchenyi-díjas igazgatója az 1961. november 19-én megalapított egyesület működését méltatta és vette górcső alá. Fodor méltatásában kiemelte, ennek a körnek nemcsak Zenta, hanem az egyetemes magyar kultúra szempontjából is jelentős tagjai voltak, és megjegyezte, hogy a monográfiaegyesületet azért alapította a város, hogy mindössze öt év alatt megírja a város monográfiáját, Zenta első írásos említésének 750. évfordulójára. Fodor elmondta azt is, hogy eddig száznál is több kiadvány, számtalan képeslap és várostérkép jelent meg az egyesület gondozásában, majd hozzátette, tudomása szerint példa nélküli, hogy egy zentai egyesület 50 évig fennáll, és eredményesen tevékenykedik. Fodor elmondta azt is, hogy szerinte miért is nem készült el teljes egészében a város monográfiája. A levéltár igazgatója szerint miután az akkori városi vezetőség megalapította az egyesületet, az akkori hatalom megrettent attól, hogy az egyesület tagjai képesek lesznek elkészíteni ezt a monográfiát, és abba olyasmi is belekerül, ami „nem oda való”. Fodor ugyanis olyan iratokra bukkant, amelyekben a szerkesztőbizottság egyes tagjai arra panaszkodnak, hogy a községi ügyeket vezető hivatalok nem adnak adatokat a készülő kiadványhoz. A levéltár igazgatója szerint elsőként a belügyi osztály – akkoriban a városi közigazgatás része volt – tagadta meg az adatszolgáltatást, a többi osztály pedig követte a belügy példáját. Fodor elmélete szerint Erdélyi István, vagyis a monográfiát készítő bizottság vezetője felismerte, hogy ilyen formában a kiadvány soha nem fog elkészülni, és ezt követően jelentek meg a Zentai Monográfiai Füzetek és a Zentai Füzetek. A levéltár igazgatója az egyesület működését három korszakra osztotta fel: az első húsz év volt az Erdélyi István által vezetett korszak, a második korszakot az ő neve fémjelezi – mivel amikor a levéltárba került, akkor 1983-ban többedmagával nekilátott az egyesület újjáélesztésének, és ő is két évtizedet „beleépített” az egyesület tevékenységébe –, az egyesület harmadik korszaka pedig néhány évvel ezelőtt az ő lemondásával kezdődött el, amikor ismét fellendült a kör tevékenysége. Fodor beszéde végén ismét figyelmeztette az egybegyűlteket, hogy ezt a társaságot lényegében a város monográfiájának a megírása végett alapították, amelynek az első kötete megjelent, viszont hiányzik a kiadvány második és a harmadik kötete, majd hozzátette, ezért az egyesületnek kicsit többet kellene foglalkoznia a monográfiával.
Pejin Attila,a zentai Városi Múzeum vezetője a Dudás család emléke előtt tisztelgő alkalmi kiállítás megnyitója során Dudás Gyula munkásságát méltatta. A megemlékezésen bemutatták a kör által kiadott Helyismereti Almanach idei számát, és kiosztották a helyismereti pályázat díjait is. Az idei pályázatra egyébként hat munka érkezett be, és a bírálóbizottság úgy döntött, hogy mind a hat pályamű szerzőjét megjutalmazzák, így Ágó Krisztina két, a Kremenyák vallatásáról és a szarmata nép vajdasági hagyatékáról szóló pályamunkáját, Nagy Abonyi Emese a 20. századi, foglalkozásból eredő zentai családneveket taglaló írását, Kávai Zsuzsannának a Körmendi Ferenccel készített interjúját, Simonyi Máténak a bácskossuthfalvi Kossuth-szobor kalandos történetéről készült munkáját és Szili Kornéliának az egy partizán emlékhely titkáról szóló írását is díjazta a zsűri, utóbbi műben a szerző az 1944/45-ös magyarellenes atrocitásokkal és a partizánokkal kapcsolatban felvetődő kérdéskört egyaránt feldolgozta.
