Már több mint egy évtizede a Pesti Magyar Színház művésze a Csókáról indult Jegercsik Csaba. Annak idején, fiatal korában lapunkban, a Magyar Szóban arról írtunk, hogy egy jó hangú, tehetséges ifjú bontogatja szárnyait, aki a versenytáncokban is megállta a helyét. Múltak az évek, és ha ma valaki a világhálón rákeres a nevére, csupa elismerő és méltató szavakra bukkanhat.
„Jegercsik Csaba (1977) feltűnő muzikalitására és táncművészi adottságaira igen korán felfigyeltek.Már 1991-ben Párizsba hívták tanulni, de a körülményei miatt nem mehetett, s csak jóval később, számtalan verseny megnyerése után folytathatta ez irányú tanulmányait Budapesten. 1996-ban a Nancyban rendezett színházi fesztiválon osztálytársával, Sándor Dáviddal együtt nagy sikerrel képviselte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. A kiváló ének- és tánctudással és prózai színészi képességekkel egyaránt felvértezett fiatal művész aPesti Magyar Színháztársulatához szerződött. Mára a színház egyik legsokoldalúbb fiatal művészévé vált.”
– Milyen út vezetett a világot jelentő deszkákig, hiszen Szegeden pedagógiai középiskolát végeztél, majd Gyógypedagógiai Főiskolán is bejeztél egy szakot, versenytáncban szép eredményeket értél el, de énekes-színész lett belőled?
– Annak idején a táncpartnerem más városba ment tanulni, új partner után kellett volna néznem, ekkor hallottam, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Szirtes Tamásoperett-musical szakot indít, hát jelentkeztem, és 2011-ben végeztem. Nem bántam meg. A Pesti Magyar Színház tagja vagyok már idestova tizenegy éve, ez a színház volt egykor a Nemzeti Színház, amelynek deszkáin olyan híres színészek játszottak, mint Sinkovits Imre vagy Törőcsik Mari, hogy csak néhány nagy nevet említsek. Számomra nagy megtiszteltetés volt, amikor több mint egy évtizeddel ezelőtt a társulat tagjai sorába léphettem. Zenés, táncos és prózai darabokban egyaránt játszom, és vendégként szerepelni szoktam más színházak produkcióiban is. Meghívásra szívesen jövök haza, tavaly például Csókán léptem fel, úgymond hazai közönség előtt.
Jegercsik Csaba, felesége Ági és a három Domonkos gyerek a zentai városházán (fotó: Gergely József)
– Mennyire megterhelő a színészi pálya, hetente hány fellépésetek van?
– A színházban nagyüzem van, hetente 10-12 fellépésünk van, de egyes hetekben akár húsz produkcióban is helyt kell állni, ráadásul nem csupán egyféle darabban vagy produkcióban. Emellett vannak egyéb munkák is. Pihenésre, többnapos lazításra csak a színházi idény befejeztével gondolhatunk. Számomra a zenehallgatás és a színházba járás is kikapcsolódást jelent. Júliustól szeptemberig, a nyári időszakban tudunk pihenésre gondolni, elutazni valahová.
– Mennyire tartod a kapcsolatot az itthoniakkal?
– Karácsonyra és húsvétra okvetlenül hazalátogatok a szüleimhez Csókára, de egyébként is igyekszem két-háromhavonta hazajönni, tartani a kapcsolatot a rokonsággal. A nővérem Szegeden él, pedagógus és három gyermeke van. Én a nyáron nősültem meg, a páromat, Ágit régóta ismerem a színházból, júniusban házasodtunk össze.
Kitüntetések, díjak:
Kosztolányi-díj1991, VajdaságErkel-díj1995, Gyula,
Versenytáncban:
Az Országos verseny második helyezettje1994,
A Nemzetközi verseny ötödik helyezettje1995,
Főnix-díj2005,Agárdy emléklánc2007,Farkas-Ratkó díj2008,
Művészek Magyarországért Díj2009
