A tetoválás ősi gyakorlata ma is széles körben elterjedt. A tetoválások a test díszei, és beavatási rítusokat jelképeznek. A rajongás kifejezői, talizmánként védik a lelket, és megörökítik viselőjük életének különleges eseményeit. Sok kulturális tevékenységhez és művészeti stílushoz, irányzathoz hasonlóan a tetoválás is kiállta a népszerűség és az elfogadottság hullámhegyeit és -völgyeit, de sosem tűnt el. Régebben a tetoválást a bűnözőkkel, kalandorokkal kötötték össze, manapság viszont széles körben elterjedt, és térségünkben is egyre több kiváló tetoválóművész foglalkozik az emberi test ilyen jellegű kidíszítésével, igaz, szűkebb pátriánkban jórészt továbbra is férfiszakmának tartják a tetoválást. A nagyvilágban már a huszadik század elején felbukkantak a női tetoválók, térségünkben azonban a szebbik nem képviselői közül alig néhányan foglalkoznak ilyesmivel. A fiatal zentai Kálmán Barbara egyfajta úttörőként a közelmúltban nyitotta meg saját tetoválószalonját, a Tatoosaurust.
– Tavalyelőtt, a 22. születésnapomra egy tetoválással leptem meg magam, amit egy másik tetoválóhölggyel varrattam magamra, és nagyon megtetszett ez a hivatás. Az fogott meg benne, hogy valakire alkotni tudok egy maradandó dolgot. A szüleimnek elmeséltem az élményemet, mire apukám megjegyezte, hogy mivel jól rajzolok, miért nem próbálok meg ezzel foglalkozni – mesélte lelkesen az ifjú hölgy, és elmondta, hogy amikor ezt meghallotta, csak pislogott zavarában, mivel álmodni sem mert arról, hogy valaha ezt a hivatást is kitanulhatja. Apukája viszont tovább biztatta, hogy járjon utána a dolognak, és végül Csantavéren az egyik tetoválóművész ismerősénél kezdte ellesni a szakma fortélyait.
– Inasként figyeltem, hogyan dolgozik az ismerősöm. Kezébe adtam a törlőket, a festéket, cseréltem a tűket, kiszolgáltam az ügyfeleit, és csak utána kaptam tetoválógépet a kezembe, amivel rögtön a mély vízbe lökött. Azt javasolta, hogy a műbőrön való gyakorlás helyett találjak egy embert, akin kísérletezhetek – mesélte, és hozzáfűzte, hogy végül egyik barátját sikerült rávennie erre. Ekkor a mestere a körvonalat rárajzolta az alany bőrére, amit neki kellett befestenie.
– Mindketten sokat szenvedtünk, de végül mindenki elégedett volt a végeredménnyel – magyarázta.
Barbara napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy realisztikus állatokat szeret varrni másokra, a specialitása mégis a rajzfilmfigurák.
– Eleinte kaptam hideget is, meleget is, de mindenkinek hangsúlyoztam, hogy nemrég kezdtem el ezzel foglalkozni, és az emberek is így álltak hozzám – mesélte, majd hozzátette, hogy sokan visszatérnek hozzá további tetoválásokat magukra varratni. Arról is beszélt, hogy őt is megkeresték már rendhagyó kívánságokkal, így intim testrészekre és szemhéjra való tetoválással is, ezeket azonban nem vállalta el. Elsősorban felnőttek járnak hozzá, kiskorúak esetében pedig akkor tesz eleget a felkérésnek, ha az illető betöltötte a 16. életévét, és a szülei is beleegyeznek a tetoválásba.
Barbara elmondta azt is, hogy elég nehéz betörni a piacra, de akciókkal, kedvezményekkel igyekszik népszerűsíteni a vállalkozását. Emellett európai mintára egy tetoválóközösséget is szeretne maga, illetve szalonja köré kialakítani, ahol egyszerre három-négy tetoválóművész is dolgozhatna egy légtérben, ahol mindenki a saját kedvenc stílusában alkothat. Így most arra törekszik, hogy kialakítsa a zentai tetoválóközösséget, aminek nem lesz párja Szerbiában.
Nyitókép: Privát archívum/Tatoosaurus
