A feketetói Dragiša Krstić rendszeresen kínálja, ha kell, ízes magyarsággal, a fokhagymáját a zentai vásárban. Azon ritka mezőgazdasági termelők közé tartozik, akik a nehézségek ellenére kitartanak a fokhagymatermesztés mellett. Évente másfél hektáron termeszt tavaszi fokhagymát, ami rendkívül sok kézi munkaerőt igényel, nem beszélve a magas anyagi és energiaráfordításról, miközben a piac, a kereslet egyre bizonytalanabb, az árak nem követik az újratermelési anyagok, az üzemanyag és a növényvédő szerek növekvő árát.
– A mi falunkban, Feketetón is egyre kevesebben küszködnek a fokhagyma termesztésével, legfeljebb kisebb területen próbálkoznak. Oda jutottunk, hogy a rengeteg kézi munkaerőt igénylő ültetéshez, gyomláláshoz és kapáláshoz egyszerűen nem találunk munkaerőt. Nincsenek már igazi napszámosok, tapasztalatlanok, nem ismerik a munkafolyamatot. Nagyon sokat bele kell fektetni a fokhagymatermesztésbe, ami a többi mezőgazdasági kultúrához viszonyítva a leginkább munkaigényes növények közé tartozik. Már a tél végén el kell duggatni a tavaszi fokhagymát, amihez nagyobb számú kézi munkaerőre, napszámosra van szükség. Tavaly még az időjárás is ellenünk volt, a tavasz, a március szokatlanul száraz volt, nehezen tudtuk elvégezni az ültetést, az esőből meg a május–júniusi időszakban túl sok volt. Arra jöttünk rá, hogy nem tesz jót a hagymának, ha sokat megázik, vagy ha rendszeresen öntözzük. A növényi betegségek, a gombák, a nedves talajban jobban szaporodó gyomok, az újabb fajta rovarkártevők még plusz fejfájást okoznak – fogalmazott a termelő, és így folytatta:
– A vásárokban az emberek a jó bánáti fokhagymát előnyben részesítik a kínai meg az albán fokhagymával szemben. Kérdezgetnek, hogy nem kínai fokhagymát árulok-e, én meg azt szoktam mondani, hogy a kínai nálunk nem terem meg. Aki megkóstolja a behozatali meg a mi fokhagymánkat, többet nem kér a rossz minőségű importból. A vásárban kilónként 300–500 dinárért próbálom eladni a legjobb, legnagyobb, első osztályú fokhagymát. Újabban a fejeket szétbontom gerezdekre, és a fokhagymagerezd literjét 200 dinárért adom, nem kell a vevőnek otthon bajlódnia annyit a fejek tisztításával. Sajnos nagyban elég gyengén ment tavaly a tavaszi fokhagyma, alig tudtunk 2 eurót kapni kilójáért. Aki meg kivárt, jobb árat szeretett volna, még ennyit sem tudott kapni. Sajnos rá vagyunk utalva a kupecokra, a viszonteladók diktálják az árat, és ők fölözik le a hasznot, ami miatt sokan felhagytak a termesztéssel a szomszédos Verbicán is. Vannak évek, amikor jobb árat kapunk a fokhagymáért, és minden tavasszal újra belevágunk a termesztésébe, reménykedve, hogy az évben eredményesebb lesz a munkánk, a sok erőfeszítés, amit a családunk belefektet a fokhagymatermesztésbe – mondta Dragiša.
Nyitókép: A feketetói Dragiša rendszeresen árul hagymát a zentai vásárban, fotó: Gergely József
