A nyári hőségben, amikor tombol a kánikula, nem is lehet jobb időtöltést találni a Tiszában vagy a medencében való hűsölésnél. A strandok megtelnek fürdőzőkkel, és eközben különösen nagy szerep jut a vízbiztonságnak és a megfelelő úszástudásnak. Tóth László, a Zenta Vízilabdaklub edzője, egyben a klub által működtetett úszóiskola oktatója csaknem negyven éve segíti a gyerekeket és a felnőtteket az úszás alapjainak elsajátításában. Arra kértük, hogy ossza meg velünk az úszóiskolában szerzett tapasztalatait.
Melyik korosztály számára ajánlott részt venni az úszásoktatáson?
– Az ajánlott életkor hat év, de ötéveseket is meg lehet tanítani úszni, viszont sok szülő szeretné hozni az ennél fiatalabb gyerekét is. Nálam az első három nap ingyenes, nekem is látnom kell, hogyan viselkednek a vízben, a csoportban, mennyire fogékonyak a gyerekek. Három nap után konzultálok a szülőkkel, hogy maradhat-e, vagy nem. Ha azt mondom, maradhat, akkor több mint valószínű, hogy megtanul úszni. A vizsga abból áll, hogy a fekete medencét keresztben átússzák, ez tizenhat és fél méter. Vannak gyerekek, akik megtanulják a megfelelő mozdulatokat, szépen meg is csinálják őket, de nem tudják még egymás után ötször-hatszor elismételni, nem jutnak át az egyik oldalról a másikra. Ehhez kondíció is kell. Ettől függetlenül vannak olyan szülők, akik itt hagyják a gyereket az oktatáson, már csak azért is, hogy könnyebb legyen neki, amikor egy év múlva újra beíratják.
Mi a helyzet a felnőttekkel?
– A gyerekekkel nehezebb elkezdeni, viszont könnyebb befejezni a tanfolyamot, a felnőttekkel ez fordítva van. Ők jobban megértik a dolgokat, más a hozzáállásuk is, de sokan annyira megijednek a mély víztől, hogy a fejükbe veszik, hogy ők ezt nem vállalják. A gyerekek is szoktak félni, de ők könnyebben túllépnek ezen. Idén az első csoportban volt két felnőttünk, akik persze simán átúszták a medencét.
A felnőttek között nem ritka, hogy jelentkeznek, aztán meggondolják magukat. Zárt környezetben folyik az oktatás, a felnőttek nem a gyerekekkel együtt vannak, de attól félnek, hogy kinevetik őket, vagy inukba száll a bátorság. Nem olyan ritka az, hogy nem tanulnak meg úszni az emberek, és csak felnőttként szánják rá magukat. Olyan is van, hogy míg a lába leér, addig akár a Tiszán, a tengeren, a medencében jól elvan, de ha már nem ér le a lába, akkor annyira bizonytalan, hogy elfogja a pánik, leblokkol, nem képes úszni. Ezen a biztonságérzeten kell dolgoznunk, ami a gyerekeknél sokkal könnyebb munka.
Mi az oka annak, hogy a szülő nem lehet jelen az oktatáson?
– Az az oka, hogy ha a szülő ott van, akkor a gyerek állandóan őt keresi, és nem hajlandó odafigyelni rám, nem hajlandó azt csinálni, amit mondok. Az anyjától várja a segítséget, hogy most nehogy már tényleg belerakja a fejét a vízbe, vagy nehogy már kifordítsa a talpát. Ezért gondolom, hogy jobb az, ha a szülő nincs jelen, mint ahogy az iskolába sem megy be, hogy ott együtt tanuljon a gyerekkel.
Csaknem negyven éve foglalkozik úszásoktatással. Ennyi idő alatt változott a szakmai hozzáállás?
– Nem igazán. Amikor elkezdtem, nagyon sokan még krault tanítottak úszni. Erre egyszerűbb megtanítani a gyereket, de ez nem biztonságos, mert a mellúszásnál kiteszem a fejem, hallom az infókat, tudok kommunikálni, hallom, hogy mit csinálok jól, mit javítsak. A kraulnál a fej a vízben van, csatarászok és rugdalózok, így nem lehet kommunikálni. Nyilván így is átjutok A pontból B-be, viszont nem mindegy, hogy hogyan. Tehát én a mellúszást tartom a legjobb kezdésnek. A legnehezebb része az egésznek az én szemszögemből a helyes, szabályos mell-láb tempó megtanítása, mert ugye van, aki kézzel is át tudja úszni ezt a 16,5 métert, nem használva a lábát, vagy kraullábazik, mert láttam már olyat is.
Az úszóiskola húsz napja alatt a gyerekek megtanulnak úszni egy bizonyos szinten. Mi a következő lépés?
– Húsz nap alatt csodát nem lehet tenni, főleg olyan gyerekekkel, akik úgy jönnek, hogy az orrukat sem merik beledugni a vízbe, annyira félnek. Vannak persze köztük ügyesebbek, merészebbek, fogékonyabbak, de a többségüknek nem elég az a húsz nap ahhoz, hogy biztonságosan ússzanak. Ezért mindig ajánlom, hogy az úszóiskola után vegyenek részt azon a foglalkozáson, amit a haladóknak tartunk. Vízilabdaedző vagyok, a mellúszásnál a lábtempó, a szabályosan kifordított talp nekem nagyon fontos. Van olyan gyerek, akinek egyből kifordul a talpa, és szabályosan úszik a lábával, de csak a tízből egy vagy kettő. A többinek ezt el kell magyarázni, gyakoroltatni kell. A legrosszabb alany az, aki már két-három éve úszkál, és van egy berögződött, rossz lábtempója, mert ezt kijavítani nagyon nehéz. Sokkal könnyebb egy úszni nem tudó gyereket megtanítani úszni, mint kijavítani a nem szabályos mozdulatokat.
Mikor veheti le a szülő a gyerekről a karúszót a Tisza közepén?
– Erre nem elég a húsz nap. Minden nyáron június 1-jén indul az első turnus, és mindenkinek azt ajánlom, hogy utána még legalább újabb húsz napig jöjjön gyakorolni, hogy magabiztosabb legyen, hogy kijavítsuk a szabálytalan mozdulatokat. Aztán ha már tovább nem érdekli a dolog, akkor nem tanítjuk meg a hátúszást meg a pillangót.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
