Nem is tudjuk, mennyi munka és mekkora háttér áll egy átlagos virágtermesztő mögött. A zentai Dukai Máriával beszélgettem erről, aki elmondta, hogy nála ez a tevékenység sok éve indult.
– Először a testvérem kezdett el virágokkal foglalkozni, én csak eljártam neki segíteni néha-néha. Aztán sajnos bekövetkezett egy tragédia a családom életében, elveszítettük az idősebbik fiamat, és ahogy továbbra is besegítettem a testvéremnek a virágozásban, észrevettem, hogy leköt, megnyugtat, nem gondolok a veszteségre, mivel nincs rá időm. Ekkor úgy döntöttünk a férjemmel, hogy mi is belevágunk az egynyári virágok termesztésébe, nagyjából húsz éve lehetett. Először csak egynyáriakat neveltünk az udvarban egy kis fólia alatt, majd egy-két évre rá bővítettünk, lett egy kisebb telkünk, és elkezdtük a cserepes krizantém termesztését. Ebből a legtöbb 2000 darab körül volt. Ezt több évig csináltuk. Nyáron értékesítettük az egynyáriakat, ősszel pedig a krizantémot. Persze nemcsak a férjemmel, hanem a testvéremmel is együtt dolgoztunk, vele kezdtem, aztán pedig szétváltunk tőle – magyarázta, és hozzátette, hogy a virágozásban mindig örömöt és nyugalmat talált.
– Volt, amit magról neveltünk, vagy dugványoztunk, hogy palánta legyen belőle, vagy a már megvett palántákat neveltük eladásra. Aztán sajnos egy részéről le kellett tennem, mert a férjemet is elvesztettem. Magamra maradtam, és újból egyesültünk a testvéremmel. Ennek már kerek öt éve. Azóta is együtt neveljük az egynyári virágokat és a vágott krizantémot, a cserepeset pedig a testvérem lányának adtuk át. Mostanában azonban egyre kevesebbet termesztünk, mert idősödünk, nem tudjuk akkora erővel csinálni. A nagy nyári hőségben egyébként a krizantém is nagyon nehezen nőtt.
A krizantém termesztéséről elmondta, hogy nehéz, ugyanakkor nagyon szép folyamat, és öröm látni, amikor a mindenszentek előtti hetekben virágba borul a fólia.
– Ez egy körkörös folyamat, ami tavasszal kezdődik. Ha vannak anyatöveink, amelyek az előző szezon virágaitól származnak, akkor azokat beleültetjük a földbe. Az új hajtásokat letörjük, ez a dugványozás. Amikor egy hónap után már gyökeret eresztenek, eljön az idő, hogy július első hetében kikerüljenek a szabad ég alá, a megművelt földbe. A földet bepermetezzük, mi pedig négykézláb haladva ültetjük a földbe. Ez az a rész, ami nekünk már nagyon nehezünkre esik. A krizantémmal egész nyáron, minden egyes nap foglalkozunk. Locsoljuk, permetezzük a bogarak, a kukacok, az atkák ellen. Ez októberig tart, ekkor kezdjük értékesíteni a zentai piacon. Már csak néhány hét, és ismét élvezhetjük a gyönyörű látványt. Lassan már kezdek belefáradni a munkába, de azért még győzöm erővel, örülök, hogy virágozok – mondta Dukai Mária.
Nyitókép: Néhány hét múlva virágba borul a fólia (Lengyel Emma felvétele)
