Fodor Istvánt, lapunk nyugalmazott újságíróját, szerkesztőjét hétfőn délután örök nyugalomra helyezték a felsőhegyi temetőben. Ezt megelőzően a zentai városháza dísztermében a Magyar Szó szerkesztősége gyászülést tartott, amelyen a családtagokon és a munkatársain kívül Zenta város vezetősége, valamint barátai, tisztelői is jelen voltak. A gyászülésen Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője emlékezett vissza lapunk kivételes egyéniségére, majd Gergely József újságíró, Fodor István pályatársa idézte fel az együtt töltött évtizedek szép pillanatait.
Fodor István 1977-ben kezdett a Magyar Szóban dolgozni és a munkával töltött negyvenegy év alatt egyszer sem hagyta el a lapot, innen ment nyugdíjba 2018-ban. Az írást, a szerkesztést és a publikálást azonban akkor sem hagyta el, egészen haláláig írt, szerkesztett a lapnál.
Temetésén Varjú Márta főszerkesztő úgy fogalmazott, elment a nemes lelkű, mindig segítőkész kolléga, az alaposan és pontosan dolgozó szerkesztő, a mindig tájékozott, naprakész, vérbeli, közmegbecsülésnek örvendő újságíró, a folyton kutató, jó tollú publicista, a kiváló tárcaíró, a Magyar Szó legjobb tollú vezércikkírója. Elmondta, hogy mindig bölcsen és visszafogottan reagált egy-egy felmerülő kérdésre, ritkán szólt, de a kevés beszéddel is sokat mondott.
– A Magyar Szó leghűségesebb írója és olvasója volt. Vallotta, hogy szerepet kell vállalni a közösségünk nyelvének és kultúrájának őrzésében, és ő ezt tette rendszeresen. Az újságírás minden műfajában maradandót alkotott. Vezércikkek, jegyzetek, kommentárok, riportok, tárcák sora tanúskodik erről, mert meggyőződése volt, hogy az újságíró saját örömére alkot, és ő így is tett. Inkább újságírónak tartotta magát, mintsem szerkesztőnek, ezt érezte a hivatásának, a szerkesztést pedig a munkájának – fogalmazott Varjú Márta.
Fodor István több mint negyven évig volt a Magyar Szó munkatársa (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
A Magyar Szó Tiszavidék szerkesztőségéből Homolya Horváth Ágnes, a Tiszavidék jelenlegi vezetője osztotta meg gondolatait. Visszaemlékezett a szerkesztőségben közösen eltöltött évekre, nemcsak a munkára, hanem arra a családias hangulatra is, amelynek megteremtésében Fodor István óriási szerepet vállalt, és beszédében rámutatott arra, hogyan szolgált mindannyiuk számára példaként munkájával, szorgalmával, tudásával és bölcsességével.
Fodor Istvánt családtagjain kívül barátai, szomszédai, tisztelői és munkatársai kísérték utolsó útjára.
Nyitókép: Családtagjain kívül barátai, szomszédai, tisztelői és munkatársai kísérték utolsó útjára (Fotó: Gergely Árpád felvétele)
