Idősebb néni bevásárlócekkerekkel a karján érkezik a Csarnokba, a piacon már megvásárolta a családi ebédhez szükséges zöldségeket, egyebeket. Szeretné lerakni a cókmókját, addig, amíg körülnéz az önkiszolgálóban, és megveszi azokat a fűszereket és más árut, amit a piaci árusoknál és a viszonteladóknál nem talált meg. Az átlátszó műanyag ajtókkal ellátott csomagmegőrző szekrénysor előtt nézelődik jobbra-balra, de valami nincs rendjén.
A több sorban egymás alatt, felett sorakozó 48 csomagmegőrző szekrénykék szinte mindegyike üres. Bármelyikbe berakhatná a csomagjait, hogy megkönnyítse a bolti vásárlást, de csak forgolódik, hitetlenkedve tekinget jobbra-balra. Nem hisz a szemének, a csomagmegőrző szekrények ajtajából hiányzik a kulcs, ami meg használható, az foglalt. Nincs mit tenni, be kell cipelni a szatyrokat az önkiszolgálóba.
A pénztárnál, fizetéskor a pénztároslányok belenéznek a vevő táskájába, és amennyiben hasonló áru van benne, mint amilyen az önkiszolgáló pultjain is megtalálható, kénytelenek feltenni a kellemetlen kérdést a vásárlónak, hogy azokat hol vette, talán ebben a boltban, csak elfelejtette kirakni a pénztárgéphez.
Sokan mások is megrökönyödve tapasztalták bevásárlóutaikon, hogy a több tucat csomagmegőrző szekrény közül csak elvétve zárható valamelyik. Az önkiszolgáló alkalmazottai tehetetlenül vonogatják a vállukat, és keserűen jegyzik meg, hogy bizony nem mások, mint a „kedves” vevők viszik el a csomagmegőrző szekrények kulcsait.
Megtörténhet bárkivel, fiatalabbal, idősebbel egyaránt, hogy reflexből zsebre vágja a csomagmegőrző kulcsát, de legközelebb már jobban odafigyel, és visszateszi a kulcsot a zárba. Kivételes önzésre vall, hogy egyesek, nem is kevesen, egyszerűen magukkal viszik a szekrény kulcsát, megakadályozva ezzel másokat, hogy szükség esetén igénybe vegyék a csomagmegőrző szekrényeket.
Egyik ismerősöm ismerőse még dicsekedett is, hogy hetipiackor bevásárol, berakja „privát” csomagmegőrző szekrényébe a táskákat, otthon átadja a kulcsot az embernek, aki elmegy a csomagokért, és hazaviszi. Micsoda kényelem! Nem, ez már a pofátlanság teteje!
A felújított Csarnok csomagmegőrző kulcsai szépen fokozatosan eltűntek, magánkézbe kerültek. Az emberi gyarlóság, az önzés nem csak bosszantó, felháborító. Felháborodásuknak többen is hangot adtak a közösségi oldalakon, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illeték azokat, akik szemtelenül magukkal viszik a csomagmegőrző kulcsait, de ez sem segít. Az öntudat hiánya a minden emberre többé-kevésbé jellemző önzéssel párosulva gátlástalan viselkedést eredményez. A közösségben való gondolkodás, a mások érdekeinek, jogainak a tiszteletben tartása társadalmunkban kivesző viselkedési formává vált.
