Meglehetősen fázósan, fagypont közeli hőmérséklettel, csípős északi széllel, de verőfényes napsütéssel indult a szeszélyes április első vasárnapja, a zentai vásár napja. Napközben sem tornázta fel magát a hőmérő higanyszála tíz fok fölé, de a fákkal beültetett vásártér valamennyire tompította a szél erejét, a napsütés pedig tompította a hideg élét. A vásározó kedv nem hiányzott, a hagyomány kötelez, a zentai vásárba a lezárt Tisza-híd ellenére ezrek látogattak ki. A fél tucat lacikonyha teljes gőzzel, jobban mondva kavargó füsttel üzemelt, a sátrak alatt alig lehetett szabad asztalt, széket találni. Sorban álltak a sült kolbászért, pljeskavicáért, bár volt, aki megjegyezte, hogy az előző vásárokhoz képest száz dinárral drágább, 400 dinárba került egy-egy adag.
A többé-kevésbé bekerített vásártér keleti, a volt kaszárnya felőli bejárata előtt színes virágözön várta a vásárlókat és nézelődőket. Sok szép árvácska, rengeteg tűzpiros muskátli, utóbbi 200-tól 800 dináros áron, kellette magát. A naposcsibéknek a napon sem volt melegük, a 20 dináros tojásból kikelt pelyhes apróságok 80 dinárért találtak vevőre. Száz csibe vásárlása esetén az eladó öt kiscsibét ráadásnak adott.
Az oldalkapu mellett minden vásárban ott kínálja a fokhagymát egy feketetói ismerős termelő, ezúttal azonban csak dughagymát, ahogy Bánátban mondják, аrpadžikát árult, 200 dinárért literjét. A korán kiültetett két hold fokhagyma már szépen ki van kelve, zöldel a szára, nyár végére lesz belőle friss a vásárban.
A vásártér girbegurba salakos utainak kereszteződésében egyforma, sötét ábrázatú, rámenős eladók ugyanazt a két méter hosszúra kihúzható, fém teleszkópos nyéllel ellátott portörlőt kínálták hétszáz dinárért. Slágertermék! A hasznos háztartási cikk árát gyanútlanul megkérdező személyre úgy rárontanak, hogy még arra sincs ideje, hogy azt mondja: köszönöm, nem kérem. A portörlő ára pillanatok alatt 600 dinárra emelkedik, majd 500-ra esik le, de ha még ennyiért sem kell, akkor jön az utolsó ajánlat: Daj, što daš! Adj, amennyit adsz, csak vedd és vidd! A legtöbben ekkor már szapora léptekkel próbálnak elvegyülni a sűrű forgatagban, százszor is megbánva, hogy rákérdeztek a portörlő árára.
Nincs, ami nincs a zentai vásárban, a leginkább ócskavasra emlékeztető, földre terített ponyvákra ömlesztett ketyerék közül kopottan kandikál ki egy vidámabb napokat látott, lakodalmakat, kávéházakat megjárt tangóharmonika. Légszekrénye már régen kifújt.
Nyitókép: Színes vásár, virágba öltöztetve (Fotó: Gergely József)
