Öt évvel ezelőtt, Zentán, a Tisza-parti sétány vadgesztenyefáin szeptemberben és októberben figyeltem fel friss zöld levélhajtásokra és a fehér virágú gesztenyék részleges virágzásra. A rózsaszín virágú gesztenyékre nem jellemző ez a rendellenes „viselkedés”. Az idén ősszel is megismétlődött a szokatlan jelenség, a kései gesztenyevirágzás.
Amíg a sétány gesztenyefáinak többségéről még alig kezdtek hullani a sárguló-barnuló levelek, addig a fák egy része már majdnem teljes egészében levetette lombruháját. Az ég felé néző csupasz ágakon könnyű észrevenni a friss, zsenge, ritkán álló zöld leveleket és köztük a gyertya módjára felfelé meredő fehér gesztenyevirágzatot.
Rendre a leveleiket korán elveszítő öreg gesztenyefák kezdenek másodvirágzásba, ezek már a nyár végén elkezdték hullatni leveleiket. Érdekes lehet a szemlélő számára, amikor ugyanazon az ágon az érett gesztenyetermés mellett ott virítanak a fehér virágok. Ezek az őszi virágok azonban nem hasonlíthatók a dús, tavaszi, erőteljes és nagy méretű virágokhoz. Azok a kevesek, akik Tisza-parti sétáik alkalmával egyáltalán felfigyelnek a szokatlan természeti jelenségre, az őszi gesztenyevirágzásra, csak találgatják, hogy mi lehet ennek a „nem normális” jelenségnek az oka. Egyesek szerint a nem természetes időpontban jelentkező enyhe virágzás a hosszú, hideg tél előjele.
Az őszi gesztenyevirágzás betegségre utal
Annyi bizonyos, hogy a vadgesztenye őszi virágzása rendellenes jelenség, hiszen a gesztenyefáknak majd csak április végén kellene virágba borulniuk. A rendellenes virágzás betegségre utal. Az Amerikából behurcolt vadgesztenyelevél-aknázómoly a gesztenyefák leveleire rakja le petéit. A kikelő apró molylárvák berágják magukat a levelekbe. A rovarkárosítás nyomán a gesztenye levelei már nyáron elkezdenek hullani, az öregebb fák augusztus végére nagyrészt lecsupaszodnak.
Az egészséges fák lombkoronája még zöld, amikor a fertőzöttek már lombjukat vesztik. E megzavarodott fák szeptemberben részben újra virágoznak, mert a korán megkopaszodott gesztenyék „azt hiszik,” hogy már túl vannak az őszi-téli nyugalmi perióduson. A rendkívüli virágzás rendkívüli energiafelhasználást von maga után, ezek a gesztenyék legyengülve várják be a telet és a tavaszt. Az aknázómoly károsítása nyomán az ismétlődő őszi virágzás előbb-utóbb kimeríti a gesztenyefákat, és elpusztulnak.
