Az észak-bánáti Mokrin és Hódegyháza között valahol félúton, a lassan csörgedező, valamikor bővizű Aranka folyócska mentén immár több éve működik az őszi madárgyűrűző és vonuláskutató tábor. A mokrini Túzokvédelmi Egyesület lelkes önkéntesei a hónap derekán egy héten keresztül gyűrűzték a vonulófélben lévő énekesmadarakat. A hétnapos gyűrűzőtábort október közepén megismétlik. Az egyik tanyán állították fel a bázisukat, ahol évente egy-egy tavaszi és két őszi madárgyűrűző tábort működtetnek. Anita Sučić biológus és Grabovác Dávid madarász, az egyesület alapító tagjai elmondták, hogy egy hét alatt 250 énekesmadarat fogtak.
A madarak számára kifeszített függönyhálók egyikén egy, a tábor bázisául szolgáló tanyán vagy valamelyik odvas fa üregében élő kuvik is fennakadt, aminek a lábára ugyancsak alumínium jelzőgyűrűt tettek. A ritkább gyöngybagollyal is találkoztak a tanya közelében, ez a faj is az ember közelségét keresi, padlások rejtett zugaiban telepszik meg, és ott neveli fel fiókáit, miközben rengeteg rágcsálót, főleg mezei pockot pusztít el.
A hétnapos táborozás hálóállítással kezdődött, az Aranka menti nádszegélybe, a partra merőlegesen felállított, finom szövésű, többzsebes madárhálóba főleg nádiposzáták akadtak be. Egy BUDAPEST feliratú és sorszámozott gyűrűt viselő cserregő nádiposzáta is beakadt a hálóba. Az afrikai telelőterülete felé tartó poszátát valamelyik magyarországi gyűrűzőtáborban jelölték, majd a dél felé tartó madár az Aranka vonulatát követte Bánátban, így került a madarászok kezére. A nádiposzátát, csakúgy mint a többi még befogott énekesmadarat, rövid ideig tartó fajmeghatározás, testtömegmérés és gyűrűzés után útjára engedik, hátha még valahol délebbre, netán Afrikában is kézre kerül, és így adatokat szolgáltat a megtett vándorút hosszáról, időtartamáról és irányáról.
Az Aranka menti nádasban, a közeli kökénybokrosokban és gyümölcsösben felállított madárfogó hálókkal és a madarak hívóhangjának folyamatos engedésével naponta több mint száz madarat sikerült befogni, lemérni és megjelölni alumínium jelzőgyűrűvel. Ezek a tollas énekesek, ha a vonulás során valahol újból kézre kerülnek, értékes információkkal szolgálhatnak a telelőterületeik felé vezető vonulási útvonalaikról.
A szabadkai Dózsai József madarász, évről évre visszajáró madárgyűrűző elmondta, hogy az Aranka mentén viszonylag nagy számban vonulnak az erdei pityerek, amelyeknek hívóhangját magnóról lejátszva szinte a semmiből kerülnek elő kisebb csoportokban. A másik leggyakoribb őszi vonuló énekesmadár a barátposzáta, de nádiposzáták és egyéb énekesmadarak is hálóba akadtak. Sikerült visszafogni egy tavaly ebben a táborban jelölt széncinegét is.