A zentai Etnogold vendéglőben péntek este a Nők Feketében (Žene u crnom – ŽUC) háborúellenes szervezet aktivistái emlékeztek meg a 30 évvel ezelőtt Zentán és a Tisza mente több községében történt háborúellenes tüntetésekről, amikor is az észak-bácskai községben és a környező településeken a lakosság fellázadt a mobilizáció és a többnyire magyar nemzetiségű tartalékosoknak a horvátországi harcterekre való elhurcolása ellen.
Az est folyamán bemutatták a Vébel-Tatić Vera békeharcosról és az Adai Háborúellenes Központ tevékenységéről szóló könyvet, illetve a háborúellenes ellenállás térképét is, amelyen azon vajdasági és szerbiai városok vannak feltüntetve, amelyekben 1991-ben béketüntetéseket szerveztek a tartalékosok mobilizálása, valamint a Horvátország területén dúló háború ellen.
A megemlékezés résztvevőit Staša Zajović, a ŽUC főkoordinátora üdvözölte, aki kiemelte, hogy nemcsak a Tisza mentén tevékenykedő háborúellenes aktivistákra emlékeznek, hanem azokra a bátor, felelősségteljes és a háborúellenes aktivistákat támogató polgárokra is, akik erőszakmentesen küzdöttek, ami az akkori vészterhes időkben rengeteg kockázattal járt.
– Az elkövetett háborús bűnökről rengeteg adat van, míg a háborúellenes ellenállásról szinte semmilyen adat nem maradt fenn – hangsúlyozta Zajović, aki a jelenlévőket emlékeztette, hogy 1991 kora őszétől kezdve 1992 februárjáig Szerbiában mintegy 140 ezer lakost mozgósítottak, a legtöbbjüket, több mint 80 ezer embert Vajdaságból.
A térképen azok a városok vannak feltüntetve, ahol a nép fellázadt (Fotó: Horváth Zsolt felvétele)
Az esten bemutatták a Vébel-Tatić Veráról és az Adai Háborúellenes Központról megjelentetett kiadványt is. Vera és a háborúellenes központ rengeteget tett az úgynevezett „zentai hármak", vagyis a zentai béketiltakozás válságtörzse tagjainak a kiszabadításáért, akiket katonai börtönbe zártak a béketüntetés miatt, illetve azért, mert elutasították, hogy a kezükbe fegyvert vegyenek.
Staša Zajović a jelenlévőket arra emlékeztette, hogy az Adai Háborúellenes Központ a Belgrádi Háborúellenes Központból nőtte ki magát, ugyanakkor tevékenységét autonóm, autentikus alapon végezte, a belgrádi központ tevékenységétől teljesen függetlenül, majd bemutatta a háborúellenes ellenállás térképét is, amelyen Szerbiában azokat a városokat tüntették fel, ahol a lakosság fellázadt a mozgósításokkal szemben, és a háború befejezését követelték.
