A téli hónapokban szinte minden lakott településen, falvakban és városokban egyaránt megjelennek a csapatosan telelő erdei fülesbaglyok. A szélvédett, nyugalmas helyeket kedvelik. A hosszú tollfülükről ismert, tarka mintás, barnás-sárgás tollruhát viselő baglyok nappal általában az örökzöldek, fenyőfák lombjai között húzódnak meg, de nyírfákon is láthatunk szunyókáló csoportokat. A nappalt pihenéssel töltik, majd az esti szürkületben indulnak táplálékot keresni a lakott településeken kívül, a mezőgazdasági területeken vadásznak, főleg mezei pockokat és egereket zsákmányolnak. Rágcsálópusztításukkal nagyon hasznosak a mezőgazdaság számára.
Sajnos még mindig vannak olyan babonás emberek, akik lakóhelyük közeléből elűzik a baglyokat. A néphiedelem szerint a bagoly a halál hírnöke, nevezik még halálmadárnak is, ami természetesen tévhit. A bagolypihenőfák alatt a madarak fehér pöttyentései mellett sok szőrcsomót, köpetet lehet találni, ami nem más, mint emésztetlen egérszőr és csont, amit a madarak kiöklendeznek. Sajnos úgy tűnik, van, akiket ez is zavar.
Ne háborgassuk a pihenő erdei fülesbaglyokat!
Zentán a volt Tisza mozi udvarán, a bank mögötti területen több nyírfa és örökzöld található. A nyírfákon december elején napközben még hetven–nyolcvan erdei fülesbagoly pihent, de a hónap végére ez a szám alig több mint tíz egyedre csökkent. Egy hónap alatt az állat- és természetvédő civil szervezetek aktivistái két sérült baglyot találtak ezen a helyen. Az állatorvosi beavatkozás ellenére mind a kettő elpusztult. Az egyiknek eltörött a szárnya, a sérülésből arra lehetett következtetni, hogy rálőttek légpuskával vagy hasonló fegyverrel. Minden jel szerint valaki vagy valakik lövöldöznek a fákon békésen bóbiskoló baglyokra, ami józan ésszel fel sem fogható, hiszen tudjuk, hogy mennyire hasznos és békés madarakról van szó. A baglyok szemetelése okozta kellemetlenség össze sem hasonlítható a mezőgazdaság számára hajtott óriási haszonnal. Egy pár erdei fülesbagoly évente több ezer rágcsálót pusztít el, különösen a tavaszi fiókanevelés idején (a településeken kívül fészkelnek, az üres szarka- és varjúfészkeket foglalják el), amikor folyamatosan hordják a rágcsálókat a nagyétkű fiókáiknak.
