Személy szerint nagyon megörültem, hogy római katolikus karácsonyt megelőző, évek óta hagyományos Karácsonyi kavalkádot követően a Zentán élő szerb közösséget maga köré tömörítő Stevan Sremac Szerb Művelődési Központ illetékesei is úgy döntöttek, hogy ez idáig első alkalommal, de a Fő Téren számukra is megrendezik a Julianus naptár szerinti karácsonyvárást, vagyis, ahogyan ezt a mai rendezvénysorozat szervezői is suggallták: a szerb, avagy ortodox, görög-keleti karácsony előtti varázst, s aminek a jegyében ismét a város lüktető szívévé vált a Fő Tér, még ha ez sokkal szerényebben, s valahol családiasabb hangulatban is zajlott le, mint ettől még egyáltalán nem rosszabban lezajlott Karácsonyi kavalkád.
Amit egyedül egy picit hiányoltam, az, hogy a római katolikus rendezvénysorozat kiállítóhelyei mellett, nem voltak kinn a zentai szerbség hagyományos és kortárs kultúrájának kiállítóhelyei, hogy a sokak és az írás szerzője által óriási becsben tartott “Zentaiság” jegyében, mind többen megismerkedjenek a község területén élő egymás, jelen pillanatban pedig az államalkotó nép hagyományaival, népszokásaival, gasztronómiájával, itókáival stb. Mert valljuk be őszintén, egymás mellett élve egy párhuzamos, időnként összekapcsolódó miliőben, a minimum az, hogy megismerjük és befogadjuk egymás kultúráját, függetlenül az aktuális politikai helyezettől, a médiumokat eltömítő és fojtogató politikusi lózungoktól. Végül pedig az összes pravoszláv olvasónknak Boldog karácsonyt kívánok. Mir Božiji, Hristos se rodi! SREĆAN BOŽIĆ!
