A Zentai Városi Múzeum szervezésében újabb várostörténeti túrát tartottak, amely során Pejin Attila történész és muzeológus, az intézmény vezetője a város területén még fellelhető napsugaras oromfalakkal rendelkező házakhoz kalauzolta el az érdeklődőket.
A várostörténeti sétákat a Tisza menti városban három évvel kezdték el, amikor is jórészt azokat az utcákat járták be a túrázók, amelyek egyfajta mini ambientális egységet képeznek, s amikhez sok történet is kötődik – mesélt a kezdeményezés szárnybontogatásáról Pejin Attila, aki a szombati séta kapcsán elmondta, hogy évekkel ezelőtt egy karácsonyi néprajzi kiállítást rendeztek, ami bemutatta az egyfajta zentaikumnak számító napsugaras oromfalakat, ezt viszont rövid ideig tekinthette meg a közönség, ezért is döntöttek úgy, hogy az idei első séta fókuszában ezek legyenek.
– A napsugaras oromfalak a magyarországi építészet utolsó nagy dobása voltak Trianon előtt, és azon a kiállításon is fontos volt őket számba venni, mert ezek némileg a népi vallásos gyakorlathoz is köthetők – mondta a múzeum vezetője, és elmesélte, hogy a 19. században a Tiszán idetutajozott fa olcsó építőeszköznek bizonyult, ennek köszönhetően a tapasztott nádfüzérből kialakított, fehérre meszelt falakat először egyszerű végdeszkák, majd mind díszesebb deszkaoromzatok váltották fel, amiknek a díszítő célzat mellett szimbolikus jelentése is van.
A sétán résztvevők túlnyomórészt az Alvég területén még fellelhető napsugaras oromzatfalú házakat tekintették meg, amik közül sokaknak már eléggé elhagyatott állapotban volt az oromzatfala, viszont olyan házakat is megnéztek, amelyeknek fiatal tulajdonosai felújították deszkaoromzatát, vagy pedig újonnan épített családi házaikat látták el napsugaras oromfallal.
A menetterv kapcsán a múzeum vezetője elmondta, hogy ezúttal egy nagyobb egységet öleltek fel, mert a túra az idén fennállásának 125. évfordulóját ünneplő, az Alvégben lévő Jézus Szíve templomtól rajtolt el, s a Tóparton lévő Szent Ferenc-templomnál ért véget, elsősorban azért, hogy a szervezők a zentaiak mindennapi lelki szükségleteire is felhívják a figyelmet, ugyanakkor a városnak két olyan plébánosa is volt, mint a Jézus Szíve templom első plébánosa, Érdújhelyi Menyhért (Zenta, 1860. január 4. – Allentown, Pennsylvania, USA, 1925), aki elsősorban nem plébánosként maradt meg az utókor számára, hanem helytörténet íróként (Újvidék történetét írta meg), a másik pedig Fábri Jenő, a Szent Ferenc-templom másodplébánosa, aki a múzeumi szakemberekkel együtt részt vett néprajzi gyűjtésben, de helytörténeti monográfiai füzetek szerzőjeként is feltűnik.
Pejin Attila lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy az idei évre még tervez várostörténeti sétákat, de valószínűleg nem akkora gyakorisággal, mint az előző években, ehelyett nagy témák kapcsán szervezik meg a sétákat, a következőt a Városkörüli úton rendezik meg.
