A magyarkanizsai Dobó Tihamér képtárból május 14-én, csütörtökön a zentai Városi Múzeumba érkezett Gergely József biológus, ornitológus, lapunk munkatársa természetfotókból összeállított kiállítása, a Pro Natura, amely június végéig lesz ezen a helyszínen megtekinthető. A szerző a természetes környezetükben megmutatkozó állatok és növények művészi bemutatásával igyekszik felkelteni az érdeklődést a még meglévő természeti értékeink iránt. A mintegy száz nagyméretű fotóból álló tárlatot Varjú Márta, lapunk főszerkesztője nyitotta meg.
-Gergely József elkötelezett természetvédő, számos madárgyűrűző és környezetismereti tábort szervezett, hazai és nemzetközi, határon átnyúló madártani és természetvédelmi kutatóprojektumok résztvevője és szakmai vezetője is volt már. Munkája eredményeként temérdek új és értékes adattal, felfedezéssel gazdagodott a biológia több tudományága. Tankönyvfordítást is vállalt, alapítója és elnöke volt a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesületnek, jelenleg pedig az igazgatóbizottságának elnöke. Sokoldalú tevékenységéért Zenta Község önkormányzata 2013-ban Pro Urbe-díjjal jutalmazta – mondta el a főszerkesztő felsorolva Gergely további díjait is, majd hozzátette, a természetfotós munkásságáról igazából maguk a képek tudnak a leghűbb módon beszélni.
Természetfotósunk Luca nevű unokájával a kislány rajza előtt, amelyen a nagypapi egyik alkotását reprodukálta (Fotó: Homolya Horváth Ágnes)
És valóban, a művész drámai erővel ható fotókölteményei nem igényelnek semmi további magyarázatot – hatásuk alá kerülve a szemlélő önkéntelenül is továbbgondolja a kiállítás minden darabját. Gergely, nem hazudtolván meg önmagát, a megnyitón elárulta, nem titkolt szándéka, hogy munkáin keresztül felhívja a közönség figyelmét arra, melyek azok az értékeink a természetben, amelyek egyelőre még megvannak, érdemes rájuk odafigyelni és megóvni őket, amennyire csak lehetséges. Mindezek közül kiemelte a tiszavirág nevű kérészünket, valamint a túzokot, amelynek kicsiny populációja még ma is fellelhető a Hódegyháza és Mokrin közötti térségben. Környezetünk biodiverzitása különböző hatásokra időről időre változik, viszont az emberi tevékenység – környékünkön elsősorban a mezőgazdaság – függvényében sajnálatos módon egyre szegényebbé válik. Gergely úgy véli, az ő elsődleges feladata, hogy megörökítse és közszemlére tegye természeti értékeinket, megnyervén ezáltal a befogadót, aki a továbbiakban remélhetőleg maga is nyitott szemmel fogja járni a természetet, és igyekszik majd védelmezni azt.
