Miközben egyre nagyobb szerephez jut az életünkben az egészséges életmód, a megfelelő táplálkozás és a heti többszöri sport, addig a mentális egészségünkre ennél jóval kevesebb figyelmet fordítunk. Pedig ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat a bőrünkben, nem elég a testünket karbantartani, a lelki- és érzelmi világunkért is tennünk kell. A stressz, a szegényes emberi kapcsolatok, az önmagunkra fordított idő hiánya nem tesz jót a mentális egészségünknek, ami közvetve a körülöttünk élők jóllétét is befolyásolja. Heinrich Olga pszichológust és pszichoterapeutát a lelki egészség világnapja alkalmából kérdeztük arról, hogyan alakíthatjuk ki és óvhatjuk meg az érzelmi jóllétünket.
Mennyire figyelünk oda a lelki egészségünkre?
– Kevésbé, mint a testire. Sokszor mondjuk, hogy ép testben ép lélek, de ez fordítva is igaz: az ép lélek feltétele annak, hogy a testünk is egészséges legyen. Ezért nagyobb figyelmet kellene fordítani a lelki egészségre. Ugyanakkor látható egy pozitív tendencia is, az emberek lassan egyre többet foglalkoznak a lelkivilágukkal.
Ha szeretnénk odafigyelni a lelki egészségünkre, hogy kezdjünk ehhez hozzá?
– A legfontosabb, hogy őszinték legyünk önmagunkhoz. Oda kell figyelni az érzéseinkre, meg kell próbálni valamiféle kontaktust teremteni az érzelmi világunkkal. Nem elég megérteni és átgondolni a dolgokat, az is fontos, hogy ismerjük önmagunkat. Tudnunk kell, hogy milyen helyzetben hogyan reagálunk, mikor mit várhatunk el önmagunktól. Fel kell vállalni a felelősséget önmagunkért, a saját boldogságunkért. Mi vagyunk felelősek azért, ahogy élünk, nem kizárólag a külvilág.
Hogyan neveljük a gyerekeinket, ha szeretnénk, hogy nekik ez könnyen menjen?
– Elsősorban önállóságra kell őket tanítani. Nagy probléma, hogy a szülők nem nevelik a gyerekeiket önállóságra, a fejük felett döntenek, védelmezik őket mindentől, mindenáron biztosítják a gyerek boldogságát. Pedig nem az a lényeg, hogy boldoggá tegyük a gyereket, hanem az, hogy megtanítsuk arra, hogyan teheti önmagát boldoggá. A túlóvott gyerek életképtelen lesz, nem tudja magát feltalálni. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy bátor lehessen.
Az elmagányosodás, a járványhelyzet miatt beszűkült közösségi tér mivel jár?
– Nagy probléma, hogy a koronavírus-járvány magával hozta a kevesebb személyes találkozást, a kevesebb érintést. Tovább nehezíti a helyzetet a bezártság és az élő kommunikáció hiánya, amit az internetes beszélgetések nem pótolhatnak teljes mértékben. Az elmagányosodás egyre nagyobb probléma, de tapasztalatom szerint az emberek társaságban is magányosak. Ha önmagunkkal foglalkozunk, akkor elkerülhetjük a magányt. Olyasmivel kell foglalkozni, amit szeretünk, ami érdekel bennünket, tenni kell azért, hogy jól érezzük magunkat. Így nyitni fogunk az emberek felé. Ne mástól várjuk, hogy boldoggá tegyen bennünket! Mi tegyük magunkat boldoggá, és akkor másokat is boldoggá fogunk tudni tenni.
Pszichológushoz jellemzően miért fordulunk?
– Az embereket általában egy konkrét probléma vezeti hozzám. Később, ahogy ezek a problémák megoldódnak, úgy fokozatosan növekszik az emberek igénye arra, hogy jobbá váljon az életük. Tehát lehet, hogy először egy aktuális problémát szeretnének megoldani, de amikor belekóstolnak az önismeretbe, a tudatos életbe, akkor szeretnék jobban érezni magukat a bőrükben. Akkor már azért jönnek továbbra is, hogy az életük jobbá váljon.
Sok időt töltünk az interneten, ahol gyakran az indulatos, személyeskedő kommunikáció a jellemző. Ennek milyen következményei lehetnek?
– Vannak, akik nagyon könnyen belebetegednek az internetes háborúzásokba, sértegetésekbe, mások meg csak ott tudnak bátrak lenni. Csak az interneten tudják magukból kidobni a haragot, a rossz érzéseket, az élő kommunikációban félnek és visszafogottak. Könnyebb az interneten kommunikálni, mert nincs szemkontaktus, nincs közelség. De hiába tűnik minden egyszerűbbnek, komoly következményekre lehet számítani, különösen a fiatalok körében. Már az általános iskolásokra is jellemző, hogy az interneten bántják, megszégyenítik a másikat, ami miatt a fiatalok komolynak sérülnek. Ebből nehéz elmenekülni, hiszen az interneten minden ott marad. Nehéz kijavítani azt, amit egyszer elrontottak.
Hogyan vértezhetjük fel magunkat ez ellen?
– A szülőnek figyelnie kell arra, hogy mit csinál a gyerek. Az a baj, hogy a szülők is sok időt töltenek telefonozással. Az élő kommunikációt kellene inkább ápolni. Ezenkívül fontos az olvasás is. Sajnos nem sokat foglalkozunk olyan tevékenységekkel, amelyek az empátiánkat, a lelki örömünket táplálnák. Ehelyett az internetet használjuk, és olyan passzív tevékenységeket végzünk, amelyek nem maradnak meg tartósan, és feszültséget okoznak. A család, a barátok, az olvasás, a természet, az alkotás mind gyógyít. Hogy számunkra milyen tevékenység válik be, azt önmagunkban kell keresnünk. Hiába van körülöttünk sok lehetőség, ha nem tudjuk önmagunkat megismerni, akkor nem jövünk rá, mi szerez nekünk örömet. Sokan mondják, hogy ők semmit nem tudnak, semmihez nem értenek, semmiben nem tehetségesek. De ilyen ember nincs. Mindenkiben van valamilyen tehetség, csak fel kell kutatni. Először elég csak elképzelni, hogy milyen jó lenne ezt vagy azt csinálni. A következő lépés az, hogy rájövünk, semmi akadálya nincs ennek az új tevékenységnek. Alkotás alatt nem komoly művészeti érték megteremtésére kell gondolni, hanem bármire, amit a két kezünkkel hozunk létre, és aminek nyoma marad; amire később ránézhetünk, és azt mondhatjuk, milyen ügyes voltam. Lehet ez főzés, sütés, hímzés, éneklés is. Fontos, hogy ne egy kötelezően elvégzendő, a hétköznapokhoz szükséges feladatra gondoljunk, mint a takarítás, hanem olyasmire, ami elégedetté tesz minket. Arra is ügyelnünk kell, hogy ne vegyük magunkra mások problémáit.
