Nagy szenzáció Zentán, hogy a múlt héten két horgász, Gyetvai Csaba és Barát Csaba egy akkora harcsát fogott ki a Tiszából a halászcsárdai strandnál, amelyre nem is tudunk példát a környéken. A két férfi gyerekkori jó barát, és örökös szenvedélyük a horgászás. Ha tehetik, mindennap csónakba szállnak, kimennek a vízre. Fogtak ők már 16 meg 25 kilós harcsát is, de ez a legutóbbi zsákmány minden képzeletüket felülmúlta.
– Aznap én már délelőtt is kint voltam a vízen, és pontyra mentem, mint általában, de láttam, hogy semmi értelme – kezdte Gyetvai Csaba a történet ecsetelését, majd így folytatta: – Délután lejött a Csárdára Barát Csaba cimborám is, és együtt ültünk csónakba azzal a szándékkal, hogy akkor harcsára megyünk, és rápróbálunk a vertikális horgászatra. Ereszkedni kezdtünk, lassan csurogtunk lefelé, és úgy tíz perc múlva a stranddal szemben, közel a bójához jelentkezett a nagy kapás. Hirtelen azt hittem, hogy beakadtunk valamibe, mert ennél a horgászatnál a horgot a fenéken kell vezetni, és úgy kell rángatni felfelé. Szerintem először a harcsa sem vette észre, hogy rajta van a horgon, csak rászívott. Amikor meghúztam, akkor jöttem rá, hogy ez mégis hal, de valami hatalmas lehet, mert nem bírtam megemelni. Ekkor ő is észrevette, hogy valami nincs rendben, és elkezdett oldalazni. Húztam, húztam a vékony botot, és az már a fogójánál is hajolt. Sehogy sem lehetett megemelni, ahogy megriadt, elindult, és húzta lefelé a zsinórt az orsóról. Akkora erővel húzott, hogy a fék is dolgozott, az orsónak megcsúszott a fékje, vitte le a zsinórt, és kiszaladt egy 20–30 métert, úgyhogy jól elúszott tőlünk. Mivel nem voltunk lehorgonyozva, a csónakot nyugodtan húzhatta magával. Szerencsére nem ment messzire tőlünk, egy 20–30 négyzetméteres körzetben forgott. Magunk körül próbáltuk fárasztani, egyszer sikerült is fölhúznom az aljától fél vízig, olyan 7–8 méterre, addig hagyta magát, de amint észrevette, megint megindult lefelé, és ezt legalább tizenötször eljátszottuk, de nem nagyon tudtuk feljebb emelni, mert a bot már a töréshatárán volt. Majd egy órán át én tornáztam vele, aztán amikor már a görcs kezdte fogni a kezem, cseréltünk Csabával, és ő fárasztotta tovább. Azon agyaltam, hogy a fenébe vegyük ki, hiszen láttuk, hogy ez a vékony kis pergetőbot nem fogja bírni. Gumikesztyűt húztunk, ő a balosat, én a jobbosat, én megfogtam a zsinórt a víz fölött, és segítettem a botnak. Szép lassan elkezdtem emelni, és amennyi zsinór felszabadult, azt ő rögtön felhajtotta az orsóra. Így ment sokáig, én loptam a zsinórt, a harcsa húzta vissza, de azért csak haladt felfelé. Tizenöt méterről kellett felszedni. A víz felszínétől már nem lehetett messze, amikor egyszer csak elkezdett buborékokat ereszteni. A harcsának szokása, hogy amikor fárad, akkor kienged a levegőből, hogy könnyebb legyen neki úszni. Asztal nagyságú területen engedte föl a méretes buborékokat, és ebből láttuk, hogy veszíti az erejét. Ahogy a csónakból kihajolva húztam fölfelé, a fejem olyan 30 centire lehetett a víztől, így amikor felbukkant az ő feje, volt mit látni – ecsetelte Gyetvai Csaba, majd Barát Csaba vette át a szót, és így folytatta:
– Szinte megijedtünk tőle, hatalmas volt a feje. Csaba ekkor megtapsikolta a fejét, mire visszaereszkedett a vízbe, fordult egyet a csónak alatt, aztán Csaba megint fölhúzta, és ezt is eljátszották háromszor, majd nem merült többet vissza. Nem nagyon mertük elkapni a szája szélét, akkora volt, de aztán egyikünk az egyik szélét, a másikunk a másik szélét fogta meg, úgy húztuk. Megvetettük a lábunkat, úgy kínlódtuk ki, és amikor a farka is becsapódott a csónakba, Csaba ráfeküdt a nagy testre. Rátette a szemére a kezét, hogy megnyugodjon, majd befűztük a kötelet a kopoltyújánál a szájába, hogy tartani tudjuk, és ne vágja ki magát a csónakból a farkával. Nekem a kopoltyújával oda is fogta a kezemet, ki is vérzett. Amint elengedte a kezem, rögtön a partra indultunk, közben Csaba végig a harcsán feküdt, nehogy engem megcsapjon a farkával. A dokknál visszafordítottuk a vízbe, hogy élve maradjon, amíg vevőt találunk rá. Nagyon gyorsan el is adtuk egy étteremnek. Mi le sem tudtuk mérni, akkora volt, a vevőnél is csak úgy sikerült, hogy levágták a fejét a nyakrésszel együtt, és külön mérték meg. 78,5 kg volt, és 2,3 méter hosszú. A vevő a fejét ki is preparáltatja, mert ilyen méretes harcsát nem nagyon láttak errefelé – mesélte Barát Csaba.
A két zentai horgász azt mondta, ekkora halról eddig esetleg csak álmodoztak, és lehet, hogy soha többet nem találkoznak ilyen méretes harcsával, de nagyon boldogok, hogy legalább egyszer átélhették ezt a felemelő érzést.
Azóta egyébként lelkesek a zentai horgászok, mindenki a nagy halat akarja kifogni, és állítólag a zentai horgászboltban ez után az eset után úgy szétkapkodták azt a fajta csalit, amilyennel Csabáék az ember nagyságú halat fogták, hogy néhány napig hiánycikk volt.
