A szerbiai Menekültügyi és Migrációs Főbiztosság összesen 18 befogadóközpontot és menedékhelyet működtet az ország területén, egyet közülük Zomborban. Kedden a főbiztosság meghívására a helyi újságírók ellátogathattak a Šikara kiserdőben elhelyezett táborba, hogy a sajtó képviselői szemtanúi lehessenek a tábor egy átlagos hétköznapjának. Az újságírókat a belgrádi főbiztosság munkatársai, Aleksandra Dimić és Ivan Mišković kalauzolták.
Üres a játszótér, a gyerekek tanításon vannak (Fotó: Fekete J. József)
Az első benyomásunk, hogy a tábor nyitott. A bejárati kapu szélesre tárva, kissé távolabb két egyenruhás társalog, tőlünk nem kérdeznek semmit. Két főszabály van érvényben: a tábort elhagyónak jelentkeznie kell az egyenruhásoknál, hogy tudják, hol van, illetve alkoholt tilos bevinni a körletbe. Délelőtt tíz óra van, az udvar rendezett és meglepően kihalt. Egyetlen, erősen sötét bőrű fiatalember ücsörög a teraszon, zenét hallgat, vele szemben a személyzet két tagja éppen kávészünetet tart. Tőlük tudom meg, hogy a gyerekek zöme iskolában van, a felnőttek pedig éjszaka telefonálnak, ilyenkor még pihennek.
A befogadóközpontot 2016 novemberében nyitották meg 140 férőhellyel. Jelenleg húsz család 96 tagja lakja. Közöttük 50 kiskorú, harmincan általános képzésben részesülnek. Négy kisgyerek a közeli óvodába jár, egy kislány különleges nevelési igényű, őt naponta gépkocsival viszik a Vuk Karadžić kisegítő iskolába, illetve vissza a táborba, a többiek pedig két városi általános iskolába járnak.
– A zombori befogadóközpont családközpontú tábor, a familiáris igények kiszolgálására alakították ki. A főbiztosság és Szerbia mindent megtesz, hogy a migránsok elhúzódó itt-tartózkodása minél elviselhetőbb legyen. Ebben legfontosabb támogatónk az Európai Unió, amely hatalmas segítséget, több mint 100 millió eurót nyújtott a migránsválság kezelésére az országnak 2015 dereka óta, amikor tömegessé vált a migráció. Az itt tartózkodó szíriai, iraki és afgán famíliák számára Szerbia tranzitország, a táborban várják, hogy legálisan beléphessenek Magyarországra. Némelyikük akár két évig is a zombori táborban rostokol, nem mindegy, hogy milyen körülmények közt töltik ezt az időt – foglalta össze Aleksandra Dimić.
A táborban kreatív és oktató műhelyfoglalkozásokat szerveznek a migránsoknak, a gyerekek számára játszóteret és sportpályákat alakítottak ki, hamarosan megnyílik a különböző foglalkozásokat lehetővé tevő gyermeksarok.
Az újságírók egy órát sem töltöttek a táborban, mire megtelt a Vöröskereszt előadóterme, fiatalokkal főként, de akadt köztük középkorú is. Két tolmács tartott nekik előadást, a közönség kérdéseket tett föl. Csupán a falra függesztett ábrából sejtettem, hogy az emberi jogokról és az embercsempészet veszélyeiről lehetett szó.
Tisztaság mindenütt, s mindenki mezítlábas papucsot visel. Nem csupán a bennlakók, hanem a tolmácsok és a Vöröskereszt alkalmazottjai is.
A kívülről érkező szemében ez az otthoniasság képzetét kelti.
