A Vajdasági Magyar Szövetség önállóan és teljes jelöltlistával vesz részt a december 17-ére kiírt előrehozott köztársasági parlamenti választáson. A 250 jelölt között vannak olyanok, akik már korábban is a párt színeiben töltöttek be tisztséget a köztársasági törvényhozó hatalomban, vagy végrehajtó hatalomban, ám új nevekkel is találkozhatunk. Sorozatunkban a VMSZ a 6-os sorszámmal kihirdetett, Vajdasági Magyar Szövetség–Elnökünkért, Közösségünkért, a Jövőért! elnevezésű köztársasági választási listájának első tíz jelöltjét mutatjuk be, illetve kérdezzük őket terveikről, vagy adott esetben eddigi eredményeikről.
Vicsek Annamária logopédus-mesterpedagógus és a VMSZ alelnöke a nyolcadik jelölt a párt köztársasági választási listáján. 1973. február 9-én született Szabadkán. 18 éves koráig Újvidéken élt, itt fejezte be az általános iskolát és az egészségügyi középiskolát. Budapesten a gyógypedagógia-logopédia szak elvégzése után az Eötvös Loránd Tudományegyetem speciális pedagógia szakán szerzett mesterdiplomát. 2007-ig Budapesten dolgozott logopédusként, két kisfia is itt született. Újvidékre való hazaköltözését követően az újvidéki magyar oktatás fenntartásán és minőségének javításán kezdett dolgozni: 2009-től az Újvidéki magyar oktatásért projektum keretében szervez baba-mama klubokat, szabadidős foglalkozásokat, nyári táborokat, szakmai továbbképzéseket pedagógusoknak. 2010-től a Vajdasági Pedagógiai Intézet Fejlesztési Osztályának vezetője, ahol az oktatás és nevelés terén szakmai továbbképzések, akkreditált programok szerzője, vezetője, szakkönyvek, tanári és óvodai kézikönyvek szerkesztője és szerzője. 2008-tól a Vajdasági Magyar Szövetség újvidéki-belvárosi Helyi Szervezetének elnökségi tagja, majd 2015-től a helyi szervezet elnöke. 2014–2016 között köztársasági parlamenti képviselő a VMSZ frakciójában, 2016. szeptemberétől pedig az oktatásért illetékes minisztérium államtitkára. A VMSZ 2023-as tisztújítását követően a VMSZ Elnökségének tagja, illetve a VMSZ egyik alelnöke. 2008-óta tagja a Vajdasági Magyar Szövetségnek.
Milyen feladatokra, témákra összpontosított az elmúlt hatalmi ciklusban, illetve időszakban?
– 2016 óta, amióta az oktatási minisztériumban államtitkári tisztséget töltök be, folyamatosan bővültek a hatáskörömbe tartozó feladatok. A kisebbségi tannyelvű oktatás mellett az inkluzív oktatás, illetve a kortárs erőszak megelőzése és kezelése is hozzám tartozott. A kisebbségi tannyelvű oktatás területén a vajdasági magyar, illetve magyarul is oktató intézmények esetében a kis létszámú tagozatok jóváhagyatása volt az egyik kiemelt feladatom. Az elmúlt években nagy örömömre szolgált, hogy minden egyes esetben sikerült a törvény által meghatározott osztálylétszámnál kisebb létszámmal működő osztályok megnyitásának jóváhagyása. Természetesen a Magyar Nemzeti Tanács és a tartományi oktatási titkárság együttműködésére is szükség volt ebben a folyamatban, hiszen a nemzeti tanács javaslatára a titkárság is pozitív véleményt adhatott, viszont a minisztériumban kellett a jóváhagyást véglegesíteni, vagyis jóváhagyatni ezeknek az osztályoknak, illetve a tanároknak a pénzelését. A másik terület, ami szintén meghatározó volt, és ami hasonlóképpen a nemzeti tanáccsal és a tartományi oktatási titkársággal való együttműködés jegyében határozta meg tevékenységemet, a középiskolai szakok, valamint a középiskolai hálózatok évenkénti jóváhagyása volt. Az elmúlt években ezen a területen ugyancsak sikerült nemcsak jó gyakorlatot kialakítani a szakok zökkenőmentes jóváhagyásával kapcsolatban, hanem új szakokat is sikerült elindítani. Ilyen például Szabadkán a színház- és audiovizuális művészeti szak. Az oktatási törvények vonatkozásában elmondható, hogy mind összhangban van a kisebbségi nemzeti tanácsi és tartományi hatáskörökkel. Államtitkári szinten oda tudunk figyelni, hogy az oktatási törvények módosítása esetében sem a nemzeti kisebbségi jogok, sem a tartományi hatáskörök ne sérüljenek, és a javaslatok már a nekünk megfelelő formában kerüljenek parlamenti eljárásba – erre volt példa a tankönyvtörvény legutóbbi módosítása. Az Európa Tanács Horizontal Facility projektje keretében az első fázishoz hasonlóan a második fázisban is sikerült a 40 bejutó iskola közé több magyar tannyelvű intézményt bejuttatni. A projekt harmadik fázisában két magyar tannyelvű általános iskola, valamint két magyar tannyelvű középiskola került be a 36 mentoriskola közé. Az említett projekt szép példája annak, hogy a különböző projektumokkal hogyan tudjuk az oktatás minőségét javítani.
Hogyan alakult a támogatások elosztása?
– A minisztérium éves pályázatán, amely keretében a civil szervezetek kapnak támogatást, a 2020-as pályázatban a 31 támogatott projektum 10 millió dinárt kapott, ebből 5 magyar vonatkozású civil szervezetnek összesen 2,250 millió dinárt adott a minisztérium. A 2021-es pályázati ciklusban 40 millió dinár került kiosztásra, 38 civil szervezet kapott támogatást, köztük 6 magyar, összesen 2,4 millió dinár értékben. A 2022-es pályázaton a magyar vonatkozású civil szervezetek 1,955 millió dinárt kaptak. A 2023-as pályázati ciklusban mind a 9 magyar civil szervezet, amely pályázott, bejutott a nyertes pályázók közé, így a magyar nyelven megvalósuló programokra 4,360 millió dinár jut majd, ez a kiosztott összeg 8,72 százaléka. Az emberi és kisebbségi jogi és társadalmi párbeszédért felelős minisztérium bonyolította le a Kisebbségi Alap 2021-es pályázatát, melyen az oktatás volt a kiemelt téma, de a tavalyitól eltérően a pályázat lebonyolító bizottság munkájában az oktatási minisztérium is részt vett. A magyar vonatkozású civil szervezetek összesen 2,120 millió dinárt kaptak.
Az utóbbi években már történtek lépések a szerb mint nem anyanyelv tantárgy oktatása hatékonyabbá tételének érdekében. Elégedett az elért eredményekkel? Ön szerint indokoltak lennének-e a további intézkedések, a reform elmélyítése?
– A szerb mint nem anyanyelv tantárgy oktatása az elmúlt években nagymértékben megváltozott. Minden azzal kezdődött, hogy 2006-ban a Vajdasági Pedagógiai Intézet már megjelentetett egy differenciált tantervet, ami kétféle alprogramot tartalmazott, egyrészt a tömbben élő diákok, másrészről pedig a szórványban élő diákok számára. Vajdaság vonatkozásában ez azért volt fontos, mert a nemzeti és nyelvi szempontból homogén környezetekben nem úgy kell hozzáállni a szerb nyelv tanításához, mintha államnyelvet tanítanának, hanem inkább az idegen nyelvek oktatása során alkalmazott módszereket célszerű alkalmazni. A szórványban, ahol a gyerekek kiskoruktól kezdve környezetnyelvként sajátítják el a szerb nyelvet, más módszerrel kell tanítani. 2016-ban az EBESZ támogatásával kezdődött meg a szerb nyelv oktatásának reformja. A 2018-ban kezdődő tanterv-reformmal egyidejűleg a szerb mint nem anyanyelv tantárgy reformja is megtörtént. Ebben a pillanatban a tanároknak Vajdaság szerte így, ezzel a reformmal összhangban kellene tanítaniuk. Azért mondom, hogy így kellene, mert annak ellenére, hogy az Oktatásfejlesztési Intézet, amely a tantervek fejlesztését is végzi, rengeteg továbbképzést tartott a pedagógusoknak, a gyakorlatban folyamatosan azt látjuk, hogy a homogén nyelvi környezetekben működő iskolákban továbbra sem kellőképpen hatékony a szerb mint nem anyanyelv tantárgy tanítása. Ez valójában azt jelenti, hogy a megkezdett munkát folytatni kell és további szakmai képzésekkel növelni a pedagógusok szakmai kompetenciáit. A Magyar Nemzeti Tanács is felismerte ennek a témakörnek a fontosságát, így például a leendő egyetemisták számára megszervezett szerb nyelvi felzárkóztató képzés révén hatalmas hangsúlyt fektet arra, hogy a felsőfokú tanulmányaikat Szerbiában tervező fiatalok a szerb nyelvű tanulmányaikat megkönnyítő intenzív képzésben részesüljenek.
Minek, milyen szempontoknak kellene meghatározniuk a tevékenységet a jövőben, mik a tervek az oktatás tekintetében?
– Értékelésem szerint 2016 óta minden, a kisebbségi tannyelvű oktatást érintő területen nagy előrelépés történt. Valójában minden területen rendben vagyunk. Amennyiben a jövőben is folytatni tudjuk a minisztériumban a vajdasági magyarság érdekében végzett tevékenységet, akkor ezentúl is minden rendben lesz. Továbbra is oda kell figyelni a kis létszámú osztályokra, szerencsére most az a megállapodás és a gyakorlat, hogy ahol van 5 diák, ott már önálló osztályt lehet jóváhagyni. A szerb mint nem anyanyelv tantárgy oktatásának vonatkozásában a pedagógusok kompetenciáinak az erősítésén kell dolgozni, az MNT-vel és a Vajdasági Pedagógiai Intézettel együttműködve. A diplomahonosítás tekintetében az elmúlt időszakban nemcsak megalakult az ENIC/NARIC Központ, ami hatékonyan és gyorsan végzi a beérkező kérelmek mentén a honosítást, hanem néhány éve aláírásra került Szerbia és Magyarország között az ekvivalencia-egyezmény. Utóbbi alapján vannak olyan diplomák, amelyeket szinte automatikusan honosítanak. Ugyanakkor itt továbbra is gondot okoz a rövid ciklusú –2-3 szemeszter – képzések honosítása, mert ezeket a képzéseket nem ismeri fel a szerbiai rendszer. Mindazonáltal a felsőoktatási törvény legutóbbi módosításával a kvalifikációs keret is bővült és ez is egy lépéssel közelebb visz bennünket a diplomák honosításának minél zökkenőmentesbb folyamatához. Évek óta várat magára a szabadkai székhelyű iskolaigazgatóság létrehozása, azaz önállósulása. Jelenleg a szabadkai kihelyezett tagozata a minisztérium Zombori Iskolaigazgatóságának. A VMSZ és az SZHP koalíciós szerződésében ez is benne volt az elmúlt ciklusokban, viszont a politikai hajlandóság még hiányzik ezen a téren, ezért nem biztos, hogy reális az elvárás. Továbbá fontos a részarányos foglalkoztatás elvének tiszteletben tartása, vagyis az, hogy az iskolaigazgatóságoknál az új alkalmazottak szerződtetésének alkalmával figyelembe vegyék, hogy beszélik-e a kisebbségi nyelvet, azaz esetünkben a magyar nyelvet.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
