Minden kétséget kizáróan állítható, hogy igen nehéz olyan adótörvényeket alkotni, melyek mindenki számára elfogadhatóak lennének. A körülmények is folyton változnak, ezért ami korábban korrekt szabályozásnak tűnt, annak mára megmutatkoznak a hiányosságai. Vannak itt élő kettős állampolgárok, bizonyos országokkal vannak kétoldalú megállapodások a kettős megadóztatás elkerülése végett, úgynevezett szabadúszók, tartósan itt élő és itt dolgozó külföldiek, de vannak lakhelyükről ki nem jelentkezett szerbiai állampolgárok, akik külföldön valósítanak meg bevételeket, valamint más szempontok is nehezítik, hogy olyan személyi jövedelemadóról szóló törvényt lehessen megalkotni, amit mindenki méltányosnak tekint.
A közelmúltban például olyan hírek jelentek meg, hogy több mint 300 ezer külföldön dolgozó szerbiai állampolgár számíthat egy újabb közteherre. Amennyiben ugyanis valakinek az esetében az adóhatóság úgy dönt, hogy szigorúan betartja a személyi jövedelemadóról szóló törvényt, akkor a jogszabály 7. cikkelye szerint a szerbiai rezidens köteles személyi jövedelemadót fizetni a Szerbiában és a más országban megvalósított jövedelem után egyaránt. Bizonyos számítások szerint ez egy 1000 eurós jövedelem esetén közel 400 eurót jelentene. Az összeget pedig utólag kellene befizetni adó címén. A jogszabály ugyanis úgy (is) értelmezhető, hogy minden szerbiai állampolgár, aki hazai adókötelesnek tekinthető, be kell, hogy fizesse a személyi jövedelemadót, valamint a többi járulékot is. Mindezt függetlenül attól, hogy fizetését itthon, vagy külföldön kereste-e meg.
A legutóbbi népszámlálás előzetes adatai szerint több mint 300 ezer szerb állampolgár külföldön tartózkodik, ahol munkát is vállal. Ez valamivel több mint 4 százaléka az összlakosságnak. A külföldön dolgozók átlagéletkora 34,7 év, ami alacsonyabb, mint az ország lakosságának átlagéletkora, ami 42,2. Főleg, illetve többnyire fiatalok dolgoznak tehát külföldön. A hazai jogszabály kötelezi az itthon foglalkoztatott munkavállalókat, hogy itthon fizessék a jövedelemadót, a nyugdíj- és rokkantbiztosítást, illetve az egészségbiztosítást. Erről általában nem is kell gondot vezetni, a hivatalosan bejegyzett cégek, vállalatok, intézmények rendszeresen fizetik a foglalkoztatottak után az adókat, járulékokat. Vannak azonban különleges esetek is. Ha például valaki külföldön dolgozik, szerb állampolgárként, és Szerbia az adott országgal egyezményt írt alá a kettős adóztatás elkerüléséről, akkor elég csak egy helyen adózni.
De adókötelesnek számít az is, aki kilencven napra, vagy annál rövidebb időszakra vállal ideiglenesen munkát az Európai Unió valamelyik országában, majd visszatér Szerbiába. Jogászok szerint attól függetlenül, hogy a juttatást az illető külföldön kereste meg, Szerbia kötelezheti, hogy a jövedelem után adózzon. Ezt azonban az esetek többségében nem alkalmazzák. Valójában, ha csak az illető maga nem indítványozza, és szolgáltat is adatokat a megadóztatáshoz, nehezen is követhető a folyamat. Amennyiben Szerbiában bejegyzett pénzintézetben van devizaszámlája, és a megkeresett pénzt is oda utalják, akkor az adatok az adóhivatal számára is elméletileg elérhetőek könnyen. Ha viszont külföldön megnyitott devizaszámlára utalják a külföldön megkeresett pénzt, Szerbia információkat kérhet a külföldi bankoktól az állampolgárok egyenlegéről. Ez sem jellemző azonban, legalábbis eddig nem volt az. Aktuális téma az is, hogy a szerb állam a szabadúszók esetében is az adók és járulékok megfizettetésének módját keresi.
Fontos megemlíteni még, hogy a magyarországi és a németországi munkavállalás esetén a munkáltatónak át lehet adni az úgy nevezett kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó, a szerbiai adóhatóságok által kiadott dokumentumot (Potvrda o rezidentnosti). A szerb és angol nyelven kiadott igazolást a magyar fél legtöbb esetben bírósági tolmács által hitelesített másolattal együtt kéri.
Külön téma lehet azok adókötelezettsége, akik ideiglenesen, vagy rendszeresen hajón vállalnak munkát. Sok esetben óceánjáróról van szó, és mindig fontos tisztázni, hogy az illető milyen minősítésben és kinek dolgozik, kivel köt szerződést. Egyik zenész ismerősöm mesélte esetét, aki egy hatalmas óceánjáró luxushajón az egyik zenekar tagjaként szállt volna hajóra, de mivel szemüveget visel és az orvosi vizsgán nem látta az apró betűket, előbb nem kapott engedélyt. Az volt ugyanis a magyarázat, hogy valójában a zenészek is a legénység tagjai egy ilyen „elszigetelt” munkavégzési helyen, és fontos a kifogástalan egészségi állapot. Végül, második próbálkozásra mégis sikerült bejutnia: az orvosi vizsgára kontaktlencsével ment el, amit nem árult el a vizsgálatot végzőnek, és így már látta a kisbetűket, megkapta az engedélyt a munkavégzéshez. Ez a példa egyben azt is illusztrálja, hogy a követelmények, előírások sok esetben képlékenyek, illetve egyszerű módszerekkel ki is játszhatók akár.
Bizonyos adatok, becslések alapján a folyami és a tengeri hajózásban részvevő úszó alkalmatosságokon mintegy 2000 szerb állampolgársággal rendelkező tiszt, 3000 matróz, valamint 10–12 ezer további alkalmazott, orvos, egészségügyi technikus, vagyonőr, rendőr, szakács, felszolgáló, takarító, vagy úgynevezett kikötői munkás dolgozik. A folyami és tengeri hajózásban dolgozók szerbiai érdekvédelmi szervezeteinek képviselői arra hívták fel a figyelmet, hogy az állam 2017-től visszamenőleg is követelte a közelmúltban a hajósoktól az adóhivatal szerint fennálló kötelezettségeket. Állítólag ezer és tízezer euró közötti összegekre vonatkozó végzéseket kézbesítettek. Az érdekvédők szerint viszont, aki úszó alkalmatosságon dolgozik, még nem tekinthető automatikusan szabadúszónak. Ara is rámutatnak, hogy valójában jelenleg országunknak nincs is egy olyan adatbázisa, melyben a hajókon szolgálatot teljesítők szerepelnének. A nemzetközi gyakorlat különféle megoldásokat kínál ez ügyben, de a téma számos buktatót rejt. Horvátországban például a hajón dolgozók a beosztásuk alapján adóznak, függetlenül attól, mennyit keresnek. Hollandiában viszont a juttatás nagyságától függ az adó összege.
Nyitókép: Illusztráció/ Pixabay
