Miután tavaly októberben megalakult az új kormány, személycsere történt a mezőgazdasági minisztérium élén. Nem sokkal később kiderült, hogy az agrártárcának vannak bizonyos tartozásai a gazdák iránt, de eleinte nem sok szó esett arról, hogy konkrétan mennyi. Eleinte voltak viták arról is, hogy az új összetételű tárcának vállalnia kell vagy sem az előző garnitúra adósságait. A józan ész, meg a jogszerű érvelés győzött: igen, ki kell a gazdákat fizetni. Igaz, adósságba keveredni nem valami újfajta jelenség errefelé, tartozni természetes, mert nálunk nagyjából mindenki mindenkinek adósa, és teljesen normális, hogy egy minisztériumnak is legyenek adósságai, mindegy, hogy a gazdák vagy bárki más iránt.
Való igaz, a jószágtenyésztők már az előző évek során is szívták a fogukat, hogy késnek az egyedenkénti támogatások a jószág után, de erre nem nagyon figyelt fel senki: tudták odafönn jól, hogy a parasztok hallgatni fognak, kicsit ugyan majd morognak, de érdemben nem tehetnek semmit, nem vonulhatnak utcára, nem tiltakozhatnak a fővárosban, mert messze laknak, meg mert a jószág ellátása egész napi feladat. A marhát pedig etetni kell, nem éhezhet.
(Illusztráció – Pixabay.com)
Aztán egy pillanatban befejeződött a licitálás: kikerekedett, hogy az agrártárca nem kevesebb, mint 15 milliárd dinárral adós. Temérdek pénz, a kollégám azt mondja (habár soha nem látott ennyi gázsit): néhány nyergesvontatónyi. Átszámítva pedig jóval több, mint 100 millió euró. Ez a bagó ezreknek biztosíthatta meg biztosítja a sikeres kezdetet. Csak sejteni lehet: ezen szerencsés rétegből kerülnek ki majd később az úgynevezett „sikeres üzletemberek”. Méghozzá teljesen legálisan. Korlátlan lehetőségek országa.
Csakhogy van egy icipici szépséghibája ennek a zsozsónak: mindenkié (kellene, hogy legyen), merthogy közpénzről van szó. Az agrártárca is, mint minden más minisztérium, közpénzekkel gazdálkodik, ami annyit jelent, hogy el kellene ezzel a temérdek rugóval számolni. Feleletet kellene adni, vagy legalább megpróbálni, hogyan történhetett meg, hogy az előző év(ek)ben felgyülemlett tartozás ekkora méretűre duzzadjon. Érdemes volna „átvilágítani”, hogy mire és kinek mentek el a milliók és milliárdocskák. Talán át kellene fésülni az odaítélt pályázatokat… Persze nem azonnal. Kevés remény van ugyanis arra, hogy most bármilyen visszaélésre fény derülhet, hisz errefelé még egy ideig a „minden nagyon jó, minden nagyon szép” elven fog működni. Ilyenkor nem ildomos szél ellen kukorékolni.
Valaki valahol réges-régen azt találta mondani, hogy a mezőgazdaságba befektetett minden dinár tízszeresen megtérül. Nekik biztosan. A jószágtenyésztők, szántóföldi termelők pedig majd valahogy feltalálják magukat. Egészen biztosan tudják azt a mondást, hogy munkából nem lehet meggazdagodni, mert különben nem választották volna ezt a pályát, amely nagyon lejt és a labda mindig visszafelé gurul.
Nyitókép: (Illusztráció – Pixabay.com)
