Álom a lavináról

Letelt az ötnapos határidő, amit múlt héten a Bojana Savović és Jasmina Paunović ügyészhelyettesek áthelyezése generálta belgrádi tüntetésen a szervezők adtak az államvezetésnek követeléseik teljesítésére. Az ügyészhelyettesek kerüljenek vissza a Belgrádi Felsőfokú Ügyészség azon részlegébe, ahol eddig végezték munkájukat, váltsák le Zagorka Dolovac köztársasági ügyészt, valamint Nenad Stefanović belgrádi felső ügyészt és utóbbi közvetlen helyettesét – ezeket a követeléseket fogalmazták meg az ügyvédek szervezésében, és jogászok, jogprofesszorok, joghallgatók, valamint ellenzéki politikusok részvételével megtartott tüntetésen. „Az évtizedek óta elnyomott becsület és józan ész védelmére keltünk. Köszönet illeti az ügyészhelyetteseket, hisz eldobták a hógolyót, ami végül lavinát vált ki” – fogalmazott a felszólalók egyike. Másikuk kifejtette: a szerbiai társadalom, illetve igazságügy problémái zömének gyökere az ügyészségekben jellemző visszásságokban keresendő, így abban bízik, hogy egyre több ügyész találja meg magában a bátorságot és tájékoztatja a közvéleményt a munkahelyén jellemző visszaélésekről és nyomásgyakorlásról.

A Belgrádi Felsőfokú Ügyészség korrupcióellenes részlegének említett – disszonáns megnyilvánulásaik okán állítólag már korábban a szerv vezetésének látókörébe kerülő – ügyészhelyetteseit azt követően helyezték át ugyanennek az ügyészségnek az általános részlegébe, hogy a Szerbiai Villanygazdasággal összefüggésbe hozott, 7,5 millió dolláros korrupciós ügyben letartóztattak hat gyanúsítottat. Savović és Paunović volt az, akik addig a pillanatig az említett ügyön dolgoztak. Habár az ügyészségi rendszeren belül az előírt szabályok betartásával megengedett az áthelyezés gyakorlata, egyesek szerint a Nenad Stefanović megválasztása óta jellemző folyamatok – 15 hónap leforgása alatt a korrupcióellenes osztályról 7 ügyészhelyettest helyeztek át az általános osztályra – meglehetősen indikatívak és annak a gyanúját keltik, hogy az aktuális áthelyezésekre is politikai nyomásgyakorlás eredményeképpen került sor – így próbálva valamelyik fiók mélyére juttatni az említett ügyet. A nyilatkozó jogászok egyike szerint amennyiben a végrehajtó hatalomnak ki kellene „magának választania” egyetlen ügyészséget az országban, az éppen az említett, és annak is a korrupcióellenes osztálya lenne.

Az érintett ügyészek és a véleményüknek hangot adó jogászok szerint az áthelyezés gyakorlata nemcsak azért kártékony, mert felmerül a hátsó és a befolyásolási szándék gyanúja, hanem azért is, mert amennyiben egy-egy ügy vonatkozásában a sikeres eljárás a cél, akkor ajánlatos végig ugyanannak a munkatársnak képviselnie azt. A belső ügyészségi szabályzatok egyike is úgy rendelkezik, hogy az adott üggyel megbízott ügyészhelyettes jellemzően a jogerős bírósági ítéletig képviseli azt.

Mások szerint egyelőre érdemes óvatosnak lenni az esetleges hátsó szándékkal kapcsolatos szélsőséges értékítéletekkel, legalább addig, amíg ki nem derül, hogy az említett ügyben miként folytatódik a büntetőeljárás. „Az áthelyezés összefüggésben állhat az EPS-üggyel, de az is lehet, hogy a kettő között nincsen semmiféle korreláció. Mindazonáltal az igazságügy iránti társadalmi bizalom hiányának okán utóbbi lehetőségben senki sem hisz, sőt mi több akármi is álljon a háttérben, az aktuális eset bizalmi-erózióként pusztít tovább” – fejtette ki a Legfelsőbb Semmítőszék egyik nyugalmazott bírája.

Az érintett ügyészség a következőképpen érvelt a befolyásolási szándékkal kapcsolatos állítások ellen: az említett konkrét ügyben az ügyész adott utasítást a letartóztatásra; az ügyész közvetlen helyettese kezdettől figyelemmel kísérte az ügy alakulását; az áthelyezést az éves munkabeosztás a hatékonyság növelésének céljával foganatosított módosításának keretében rendelték el – a kritikusok szerint utóbbira a kelleténél gyakrabban kerül sor, e gyakorlat pedig megkérdőjelezi a szükséges kiszámíthatóságot.

Ezekben a napokban az igazságügy függetlensége erősítésének és a politikai befolyás gyengítésének céljával nemrégiben elfogadott igazságügyi törvénycsomag – a törvények egy részét még nem alkalmazzák – kapcsán ismét többen kifejtették, hogy az újnak minősített rendelkezések java része nem más, mint az eddigiek tetszetősebb csomagolásba burkolt változata. Az érvelések szerint a törvényekben benne maradtak azok a mechanizmusok, amelyek lehetővé teszik az igazságügy – mindenekelőtt az ügyészségek – a végrehajtó hatalom és a politikum általi befolyásolását. A Szerbiai Ügyészek Egyesülete részben elégedett: „Az ügyészségek egyszemélyi irányításának elve többé nem juthat kifejezésre, az ügyészségek tekintetében a világ szinte minden országában jellemző hierarchia-rendszert a korábbiakhoz képest mélyrehatóbban szabályozták, illetve valamelyest enyhítették, míg a majdani Legfelsőbb Ügyész felhatalmazásait korlátozták az Ügyészségi Főtanács javára.”

Ha megvizsgáljuk az európai gyakorlatot, azt látjuk, hogy az úgynevezett fejlett demokráciákban vannak olyan országok, ahol a vonatkozó törvények nem függetlenítik az ügyészségeket a végrehajtó hatalomtól. Az Európai Unió Bírósága 2019-ben úgy határozott, hogy a németországi ügyészek nem állíthatnak ki önállóan európai elfogatóparancsot, „mert a végrehajtó hatalom által ellenőrzött állami hierarchiába tartoznak”. Ebben az országban az igazságügyi miniszter bizonyos ügyekben utasításokat adhat az ügyészségnek. Habár Németországban időnként felmerül az igazságügy reformjának a kérdése, a jogtudomány képviselőinek többsége arra az álláspontra helyezkedik, hogy az önállóság tekintetében az ügyészeket nem lehet kiegyenlíteni a bírákkal. A visszaélések meggátolásának céljával egyebek mellett a büntető törvénykönyvbe integráltak bizonyos korlátozó mechanizmusokat: ha az illetékes ügyész nem jár el, noha felmerül a bűncselekmény kezdeti gyanúja, vádat emelhetnek ellene, mert meghiúsította a hivatalból indítandó büntetőeljárást. Hasonló a helyzet Hollandiában, ahol a bírói tisztséggel ellenben az ügyészi nem állandó, erőteljes a főügyésznek, valamint az igazságügyi miniszternek való alárendeltség – utóbbi bizonyos ügyekben ugyancsak utasításokat adhat a főügyész hivatalának. Mint arra az Insajder Video szerkesztőségének nyilatkozva egy hollandiai ügyész rámutatott, mindennek ellenére országában nem jellemző politikai nyomásgyakorlás az ügyészségekre. „Értékelésem szerint megtörténhet, hogy azokban az országokban, ahol a joguralom és a demokrácia intézménye még épülőben van, a hollandiai szabályozáshoz hasonló nem célravezető, azaz szigorúbb korlátozó rendszer szükségszerű” – fejtette ki az ügyész.

Éppen a változatos, és esetenként a szerbiainál sokkal kevésbé „ideális” szabályozás kontextusában jegyezték meg többen is: mint számos egyéb területen, az igazságügy vonatkozásában sem a makulátlan és a mindenre kitérő jogszabályokban keresendő a gyógyír az összes problémára, hanem például a fejekben, azaz úgy az ügyészek, mint a polgárok viszonyulásában. Az érvelések szerint nincs az a törvény, amit ne lehetne megszegni, odafigyelés, érdeklődés, ellenőrző mechanizmusok és azok betartatásának hiányában akár következmények nélkül. Fontos, hogy tisztségüket féltve az ügyészek ne hallgassák el a visszásságokat, a polgárok pedig elkezdjenek érdeklődni az igazságügyi rendszer iránt, ám mint arra a tüntetésen résztvevő ügyvédek egyike rámutatott, a tömegesség elmaradása ilyen szempontból nem ad okot a bizakodásra. Szerbia nem Románia.