Hamvazószerdán, azaz szárazszerdán az élet visszatér a normális kerékvágásba. Bodag, sóba-vízbe krumplileves kerül az asztalra. A farsang okozta zűrzavar időszaka lezárul, új rend születik, amely tiltja a vigadalmat, hogy a közösség megtisztult testtel és lélekkel várja a közelgő húsvétot. A húsvét előtti negyvennapos előkészületi, bűnbánati időszak, a nagyböjt lényege a felkészülés Jézus feltámadásának ünnepére: a hitben történő elmélyülés, amelyet a lemondás feltételez. Hamvazószerda arra az ősi hagyományra vezethető vissza, hogy a hívők ilyenkor a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét a mai napig őrzi a szertartás: az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujával, amely egy időben jelképezi az elmúlást és a megtisztulást, a pap hamvazószerdán, illetve nagyböjt első vasárnapján keresztet rajzol a hívek homlokára, „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy, és porrá leszel!”, hangzik el ekkor. A vallásos gyakorlat középpontjában a nagyböjt időszakában a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll. A bűnbánatgyakorlás és a lelki megtisztulásra való törekvés mellett a nagyböjti önmegtartóztatás az étkezési szokások felülbírálására, megváltoztatására is kiterjed. A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá a keresztény világban. A 11. századig igen szigorú volt: a hívők késő délutánig semmit sem ettek, sőt húst, tejterméket és tojást a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő, melynek értelmében a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor étkezhetnek ilyenkor, és egyszer lakhatnak jól. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. Katolikus közegben, családban nevelkedve számomra kora gyermekkorom óta természetesnek számítottak a nagyböjtben gyakorolt tevékenységek, magatartások, ahogy ma is azok. Sőt. Azt is tapasztalom, hogy az utóbbi időben megnőtt azoknak a száma, akik nem, vagy nem elsősorban a vallásos hit által vezérelve, hanem kellő elszántsággal bírva, egészségi megfontolásból róják ki magukra a szűkebb napokat a nagyböjt időszakában. A tisztító erőpróbákat önként vállaló emberek esetében, akik akár vallási elhivatottságból vagy más szokásokból, hagyományokból, elgondolásból is merítenek erőt a nagyböjtben, letisztul a negyven nap alatt az is, milyen mértékben képesek feszegetni a saját határaikat, rögzült szokásaikon felül tudnak-e kerekedni. Sokakat ismerek, akik évről évre, nemcsak hamvazószerdán és nagypénteken böjtölnek, hanem a teljes nagyböjti időszakban mellőzik például a hús- és alkoholfogyasztást, vagy egyéb módon böjtölnek: nem a zsíros falatoknak mondanak nemet, hanem magatartásukon, gondolkodásmódjukon próbálnak meg ilyenkor változtatni. Többféle módja is van annak, hogy az ember próbára tegye testét-lelkét. Egyesek például böjti időszakban a reggeli kávéjukat hanyagolják, vagy lemondanak nekik kedves, komfort érzetükhöz szorosan hozzátartozó dolgokról, például egy-egy újabb ruhadarab megszerzéséről. Az utóbbi vonatkozásában gondoljunk csak az úgynevezett minimalista mozgalom térhódítására a világban, mely hirdeti: minél inkább sikerül fogyasztásunkat a szükségesre szorítani, annál nagyobb valószínűséggel élhetünk értelmes, boldog életet. Bár környezetünkben nemigen ismert a minimalisták ,,böjtjének” életstílusa, akikben az erős elhatározás, elszántság önmegtartóztatáshoz, böjtöléshez vezet, azok arról számolnak be, hogy a böjti időszakban, illetve azt követően is jótékonyan hatott a belső tartalomra is az összpontosítás a „külsődleges” dolgokra. A felsoroltak miatt is fogadtam meglepődve, hogy e heti körkérdésünkre, miszerint szokott-e böjtölni, a legtöbb válaszadó, 43 százalék, azt nyilatkozta: nem, nem tartom fontosnak. 29 százalék mondott igent, hozzáfűzve: én vallásos vagyok. Sajnos sokan vallják: életszínvonaluk romlása kényszeríti őket a mindennapokban önmegtartóztatásra. Kevés, a körkérdésünkben szerepet vállaló olvasónkat készteti egészségügyi állapota böjtölésre. ,,Tégy jót a testeddel, hogy lelked szívesen lakjon benne”. Az idézett gondolatot Ávilai Szent Teréznek tulajdonítják. Akik tudatosan böjtölnek, választják akár a negyvennapos böjt vagy az önmegtartóztatás, diéta más formáját, egytől egyig állítják: a böjt gyógyuláshoz, feltöltődéshez, testi-lelki megerősödéshez, az önbizalom fejlődéséhez vezet, ,,nagytakarítást” eredményez.
