Egy jó barátom a minap azzal ugratott, hogy mindig a fellegekben járok és az ilyen témákat szeretem, mit szólok hozzá, hogy augusztus 15-én van egyszerre Nagyboldogasszony napja és a repülők napja is. A kereszténység egyik legjelentősebb ünnepe nem lepett meg, de a repülők napja igen. Jobban utánajárva kiderült, hogy bizony ez nem az ENSZ által kikiáltott világnap, hanem a katolikus egyházhoz és a Szűz Máriához köthető ünnep, ugyanis 1920. március 24-én XV. Benedek pápa a repülősök védőszentjévé nyilvánította Máriát, a választás a loretói Szűz Máriára esett, és ettől kezdve tartják számon ezt a napot a repülők napjának. Ám mi a köze a loretói Szűz Máriának a repülőkhöz?
Loreto egy 13 ezres kisváros Közép-Olaszország keleti részén, Marche régió Ancona megyéjében, Ancona városától 20 km-rel dél-délkeletre, nem messze az Adriától, a Loreto-hegység előterében, és egyben Olaszország leghíresebb búcsújáró helye. Különlegessége, hogy nem azért számít kegyhelynek, mert valamilyen Mária-kegyképet vagy kegyszobrot találhatunk ott, sőt maga a Boldogasszony sem jelent meg ott soha, hanem egy hatalmas bazilika közepén, márványfalakba foglaltan Szűz Mária egykori názáreti háza áll ott. A Magyar Katolikus Lexikon úgy tolmácsolja a legendát, hogy 1291. május 7-én a Szűzanya kőből épített názáreti házát a muszlimok elől az angyalok a levegőbe emelték és átmenekítették az akkor Magyarországhoz tartozó, dalmáciai Tersatto (a mai horvátországi Trsat) városába. Hozzáteszik, hogy a feljegyzések szerint a házat itt a püspök és a Frangepánok gondjaikba vették, de a tersattói lakosok egy idő után saját érdemeiknek tulajdonították, hogy hozzájuk került a ház, ezért elbizakodottságuk miatt 1294. december 10-én az angyalok továbbvitték a házat az Adriai-tenger túlsó partjára, egy az Ancona városához közel lévő babérligetbe (babér – lauretum), a mai Loretóba.
A ház hitelességével kapcsolatban a lexikon azt írja, hogy a régészeti kutatások szerint a szent ház kövei és építésmódja idegen a környéken föllelhető anyagoktól és építési szokásoktól: a kövek faragása a Jézus korában Galileában működő nabateusokra vall, és olyan zsidókeresztény feliratok vannak beléjük karcolva, amilyeneket Mária Názáretben lévő otthonánál találtak.
Arról, hogy valójában angyalok vitték, vagy más úton, például tengeri úton, kereskedők által került oda a ház Itáliába, megoszlanak a vélemények. Valószínűleg keresztes lovagok hozhatták magukkal nyugatra, hiszen a legendában említett dátum (1291) a keresztes lovagok utolsó erősségének, Accon elestének, vagyis a Szentföld végleges elvesztésének dátuma. A lebontott ház a legfontosabb emlékekkel és ereklyékkel együtt így kerülhetett a biztonságot jelentő pápai államba, Ancona pedig egy fontos kikötője volt, míg Tersatto egy út közbeni megálló lehetett.
A legendát ismerve érthető, hogy a katolikus egyház miért nyilvánította loretói Szűz Máriát a repülők védőszentjévé, és hogyan vált ez a nap a repülők napjává. Ha belegondolunk, hogy a repülőgépek vázszerkezeteiket eleinte fából készítették, a szárnyakat pedig vászonnal borították be, sőt a pilótafülke nyitott volt és legfőképp csak katonai hadviselésre használták őket, érthető, hogy az első világháború után (amelyben már megjelentek a többmotoros fémvázas repülőgépek is) védőszentre szorultak. Egy nehéz és veszélyes korszak úttörői voltak. A repülőgépek hatalmas utat tettek meg 1903 óta, amikor is a Wright fivérek megalkották az első működőképes repülőgépet, a Wright Flyer-t, amelyen első repülésük során 39 métert repültek 12 másodperc alatt, egészen a korunk legnagyobb utasszállítójáig, az Airbus A380F-ig, amely 525 utast is képes elszállítani a világ egyik végéből a másikba. A Wright fivérek óta a repülőgépek nagyot fejlődtek, s habár az utóbbi évek során feltűnő fejlődést nem láthatunk (legfeljebb a hadiiparban), egy valami biztos, manapság a légi közlekedés a legbiztonságosabb közlekedési fajta – ha hiszünk a védőszentjükben, ha nem.
