Zajlik az aratás, az idei kenyércsata a legtöbb helyen már valójában be is fejeződött. A terméseredmények összességükben a tavalyinál valamivel jobbak. Az előzetes várakozásoktól azonban mennyiségben és hozamban is elmaradtak a legtöbb esetben a terméseredmények. Ha pedig a szántóföldi növénytermesztéssel kapcsolatos pénzügyi eredményeket próbálnánk megvizsgálni, nagyon sok esetben a negatív tartományokban kötnénk ki.
Az őszi vetésű kalászosok, elsősorban az árpa és a repce állapota az aratás kezdetekor még biztatónak látszott, a rágcsálók nem okoztak komolyabb károkat. Az eddigi eredmények azonban a piacon kialakult nézettel szemben nem számítanak rekordnak. Az árpánál nagymértékű volt a megdőlés. A repce sem hozta súlyban a tőle várt eredményeket. A megtermett búza mennyisége és minősége sem közelíti meg a rekordokat.
A legnagyobb problémát azonban a rendkívül alacsony felvásárlási árak jelentik. A Vajdasági Szövetkezeti Szövetség számításai szerint egy hektáron a búza termelése 166.498 dináros befektetést, illetve költséget feltételez az idén. Ebből mintegy 66 ezer dinárt tesznek ki a munkálatok költségei, az újratermelési anyagok megvásárláshoz pedig 80 ezer dinár körüli összeget kellett befektetni. Az adók, a nyugdíjbiztosítási járulék mellett, ha valaki még bérelt földön gazdálkodik, az szintén költséget jelent. A számítások végösszege alapján a búzáért 33 dinárt kellene kapni a termelőnek, hogy mindent le tudjon fedni. Azt is csak akkor, ha a terméseredménye eléri az átlagosnak tekinthető 5-5,5 tonnát hektáronként. Ennek tükrében a termelők legutóbb 35 dináros felvásárlási árat követeltek, miközben hangoztatták, tisztában vannak azzal, hogy a búza tőzsdei árucikk és nem az állam szabja az árakat.
Az orosz–ukrán háború – de nem csak az – az egész közép-európai térség gabonakereskedelmét megzavarta. Talán soha nem látott ingadozás volt tapasztalható, hiszen volt olyan pillanat, amikor a 40 dinárt is meghaladta az ár. Most viszont 19–20 dináros előleget kínálnak, és legjobb esetben is 1–2 dinár jöhet majd még rá. Egyébként a kalkulációk pontosságát illetően nem lehetnek kételyeink, hiszen az újratermelési anyagok valóban drasztikusan megdrágultak. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a most követelt 33–35 dináros árat a búza a napokban a világ nagy vezető tőzsdéin sem érte el.
(Fotó: Ótos András)
Az idén Szerbiában csaknem 800 ezer hektáron termeltek búzát. Ez mintegy 17 százalékkal nagyobb termőterület tavalyinál. Az össztermés várhatóan nem lesz ilyen mértékben nagyobb, mivel a rágcsálók, levélbetegségek és a kalászfuzáriózis is vámot vesz a hozamokból. Becslések szerint 14–15 százalékkal lehet több búzánk az idén, azaz valamivel kevesebb, mint 4 millió tonna. Sokan panaszkodnak arra is, hogy miközben prémium minőségű vetőmagot vetettek, a horribilis árak ellenére is minden szükséges újratermelési anyagot is megadtak a növénynek, levéltrágyáztak, műtrágyáztak, a föld esőt is kapott, meleget is, a minőség mégsem kiemelkedő, és a hozamok is elmaradnak a vártnál. Baj van a hektoliter súllyal is, ami jó esetben is csak a szabvány közelében van. Egyelőre nem tudják a magyarázatot, de valójában számos oka lehet.
Az orosz–ukrán konfliktus kitörését követően exportkorlátozásokat vezettek be, amit a terményárak hirtelen elszabadulása követett. Aztán a piaci folyamatokat befolyásoló olcsó orosz búzának és az Európába áramló ukrán gabonának köszönhetően lejtmenetbe kezdtek az árak. A tavalyi készletek egy része is még állítólag eladatlan. Mivel a belső fogyasztás 1,6–1,8 millió tonna, így jelentős készletek maradtak a raktárakban. Ami pedig a mostani helyzetet illeti, akárcsak a korábbi években, a nagykereskedők előleget fizetnek, nem ismert a végleges ár. Elemzők szerint csak annak kellene most búzát eladni, akinek feltétlenül muszáj. Azt tanácsolják, aki teheti, raktározza és várja ki a jobb feltételeket. Azt azonban valójában senki sem tudja, hogyan alakulnak a jövőben a felvásárlási árak. Az ukrajnai konfliktus mellett számos tényező van még, melyek miatt nagy a bizonytalanság a világpiacon.
Számos megközelítésből lehet azonban vizsgálni az aratás, a búza és a kenyér témakörét. Egyik ilyen azt sugallja, nincs kötelező kvóta, senki sem szabja meg a termelőnek, hogy búzát kell vetnie. Esetleg a vetésforgó miatt ajánlott, de még ott is kiváltható. De vizsgálódhatunk abból a szempontból is, hogy a kenyér, a mindennapi ára követi a búza árát, ha emelkedik, a csökkenés viszont nincs rá kihatással? Mások szerint még rosszan termő, vagy nem jövedelmező években is hálát kell adni azért, amit a Mindenható számunkra kirendelt. A földművelő kultúrának fontos eseménye, amikor a terményért, az ételért ad hálát az ember. Szerényebb vélemények szerint sok esetben elfelejtünk hálát adni, felismerni, hogy minden a földi létben mekkora ajándék: az élet, a megélhetés, a gondviselés. Közeleg az aratás vége, majd az új kenyér ünnepe, ami egyben hálaadás az aratásért, a Teremtő cselekedetéért, aki ételt és italt ad, gondot visel a bűnös emberre.
Figyelemre méltó fejlemény lehet, hogy a világ több nagyobb termőrégiójában egyre inkább érzékelhető aszályos időjárás és csökkenő termésvárakozások miatt emelkedő trend kezdete látszik az európai gabona- és olajosnövényárakban. Az ukrán háború gazdasági hatásai úgy is begyűrűztek hozzánk, közvetlenül nem adunk el és nem is vásárolunk Ukrajnától gabonát. A piac már csak ilyen. A tavalyi évszázados aszály, a termelés során felhasznált anyagok és energiaárak drasztikus drágulása a növénytermesztőket és a gabonapiacot is sokkolta, egyúttal fontos piaci változásokat hozott. Egész Európában piaci zavarokat okozott, ez az árakban, az értékesítési lehetőségekben is megmutatkozott. A legtöbb esetben a termelők által felhozott kifogások, követelések helytállóak, de azt is tudni kell, hogy a piaci és klimatikus viszonyok megváltozása alkalmazkodást igényel mindenkitől. Ez a vetésszerkezetet, a fajtahasználatot, a hatékonyság növelését is érinti, sok minden más egyéb mellett.
