Feszültséget okozhat számunkra, amikor a gyógyszertárban azzal szembesülünk, hogy az orvosság, amelyre szükségünk van, jelenleg nem kapható. Utóbbi kijelentést hallhattuk már néhányszor az elmúlt hónapokban, és a vészjósló hírek szerint egyre gyakrabban is fogjuk, hiszen egész Európa gyógyszerhiánnyal küzd. A magyarázat erre is hasonló, mint más iparági kiesések esetében: nehézkes az összetevők beszerzése, emelkedtek az árak, az ukrajnai háború miatt pedig megszakadtak az egyes ellátási láncok. Tudjuk már, hogy mindennek ez az oka, megtanultuk ezeket a frázisokat, és ha fiatalok vagyunk vagy szerencsére semmilyen komolyabb betegség sem ért még minket, akkor legyinthetünk is, gondolva: biztos csak az öregeket érinti és csak néhány vérnyomáscsökkentő tablettáról lehet szó. Vagy mégsem?
Néhány héttel ezelőtt az Európai Bizottság arról számolt be, hogy egyeztetett az Európai Gyógyszerügynökségekkel annak érdekében, hogy a közelgő téli szezonban megelőzze a légúti fertőzések kezelésére használt kulcsfontosságú antibiotikumok hiányát a kontinensen. Mondhatnánk, hogy egye meg a gyomor- és bélflórarongáló antibiotikumot az, aki szeretné, meg, hogy úgyis lesz majd másik a patikák polcain, de a Covid és az azt követő erősebb, hosszabb lefolyású fertőzések óta kevesen maradtunk, akiket teljesen hidegen hagy az, hogy nincs elég gyógyszer a komolyabb vírusos vagy bakteriális fertőzés okozta kórokra. Az antibiotikumok mellett egyébként olvashatunk még a paracetamol tartalmú készítmények, a gyermekeknek adható szirupok és az antidepresszánsok hiányáról is. Utóbbit „van helyette másik” megoldással gyorsan felírják, az eredmény meg általában rosszabb, mint a kiinduló állapot, de az már legyen a beteg baja.
(Sándor Zoltán illusztrációja)
A szerb sajtó egyébként arról ír, hogy a hazai gyógyszeripari termékek piaca stabil, eseteként előfordulhatnak hiányok, azonban az ősztől jelentkező helyzettől még maga Aleksandar Vučić is tart, sőt több ország már azt fontolgatja, betiltja egyes orvosságok exportját, így kérdéses lehet a külföldi beszerzés. Hiába az ezt ellensúlyozó, megnyugtatásra szolgáló politikai válaszreakciók, az olvasónak elég ez ahhoz, hogy már érezze magán egyes betegségek képzelt tüneteit, megijedjen és esetleg fejetlen gyógyszer-tartalékolásba kezdjen. Én is nagyot néztem, amikor egyik családtagomnál egy minigyógyszertárat találtam a szekrényben. Sőt, olyan esetet is láttam már, amikor valaki elhunyt családtagja gyógyszereit tartotta meg annak ellenére, hogy nem is küzd olyan betegséggel, amikre azok alkalmazhatók. Az pedig megdönthetetlen hiedelem, hogy a felírt antibiotikumból csak addig fogyasztjuk a tablettákat, amíg betegnek érezzük magunkat, a többi darabot pedig eltesszük biztos, ami biztos alapon. Ezek nem egyedi példák, sőt azt is tudjuk, hogy egy kis okoskodással a receptre kapható gyógyszerek is könnyen beszerezhetők felénk, s így már valóban ott van több tíz doboznyi orvosság a kezünkben. Mit is kezdünk ezekkel? Majd valószínűleg életben tartanak minket, ha eljön a rettegett tél az újratöltött koronavírussal és legújabb társaival.
Vannak olyan gyógyszeres kezelések, amelyek életet mentenek, egyes készítmények alkalmazásával pedig kordában tarthatók súlyosabb betegségek, de ezekre valószínűleg nem lesz megfelelő a házi patikánk és laikus tudásunk. Sajnos egy végzetes betegségre egy ideje szintén akadozik a gyógyszer, sőt, úgy néz ki, rá is játszanak a tünetei erősítésére. Ez a kór pedig a félelem. Egy embert sem tudnék hibáztatni, aki szorong attól, hogy nem lesz elegendő a számára szükséges gyógyszer, esetleg felhalmoz, mivel mai életvitelünkben már észrevehetetlenül beágyazódott a gyógyszerfogyasztás akkor is, ha az indokolatlan. És ebben az esetben valóban van félnivalónk attól, hogy mit tartogat a számunkra a következő sötét és hideg időszak.
