Távol áll a mentalitásunktól, hogy ne gondoljunk idejekorán a fűtésre. Alig fejeződik be a fűtési idény, az itteni emberek legalább fele azonnal megkezdi az újabb idényre való felkészülést, a tüzelő beszerzését, előkészítését, vagy legalább tervezését. Idén ez különösen jellemző, minthogy az ukrajnai háborús válság még februárban elkezdődött, s szinte azonnal rá kellett döbbennünk, hogy semmi sem lesz már a régi, egy nagyon súlyos, hosszantartó energiaválság elébe nézünk.
A tél szagát sem érezzük még, az Európai Unió több országában mégis, azaz máris energiatakarékosságra váltottak. A jólét megtestesítőjeként híres Európában nem kis döbbenetet okozva sorra kapcsolják le, vagy tizedelik meg a közvilágítást, takarékoskodnak ahol lehet, és az ígéretek szerint a télen sem lehet majd dúskálni a Celsius-fokokban, ellenkezőleg a fűtést állami regulativák által szabályozzák bizonyos hőfokig.
Ehhez viszonyítva nálunk igencsak nagy a csend. Legalábbis látszatra, mert az árak itt is az égbe szöktek, a fatelepek üresek, az emberek okkal tartanak egy stresszes téltől. Ugyanakkor az államvezetés részéről csak megnyugtató hírek érkeznek: lesz elegendő energia és a drágítás sem lesz „túlméretezett”…
Nem tudni, mennyire megnyugtatóak ezek a kijelentések, ám, mint a heti körkérdésünkre adott válaszokból kiderül, olvasóink egy tizede valóban még nem foglalkozik a téli melegedés gondolatával. A válaszadók kétharmada (35+34 százalék) azonban úgy nyilatkozott, hogy gázzal vagy szilárd tüzelővel vészeli majd túl a hidegebb időjárást, vélhetően változtatás nélkül, ugyanúgy, mint a korábbi években.
A szakemberek sem tudnak biztos tippekkel előállni, hogy mi lenne a legbiztonságosabb és a legolcsóbb a fogyasztók számára. A helyzet ingatag, így csak bízhatunk abban, hogy nem járunk a legrosszabbul, bárhogyan is döntünk. Az Energetikai Ügynökség szerint csupán az biztos, hogy az előttünk álló fűtési idény nem lesz sem olcsó, sem pedig problémamentes.
A belgrádi Erdészeti Kar szerint a szerbiai háztartások 47 százaléka továbbra is szilárd tüzelővel fűt – tudta meg az euronews. Adataik szerint ez tavaly 50–70 000 dinárt emésztett fel az idény alatt, amikor a tűzifa köbmétere 5000–7000 dinárba került, míg most 9400 dinárnál sem igen lehet olcsóbbat találni. Az átlagos 10 köbméteres fogyasztást alapul véve, az ügynökség szerint egy 60 négyzetméteres lakás hat havi fűtése legalább 35 százalékkal lesz több, mint egy évvel korábban.
Valamivel jobban járhatnak a szénnel fűtő háztartások, noha a környezetet továbbra is leginkább ők fogják szennyezni. Az idényenkénti 3–6 tonnás fogyasztást alapul véve tavaly kb. 50 000 dináros kiadásból kihúzhatták a telet (a kolubarai tonnája 8000, a banovići 15 000 dinár körüli áron volt kapható). Most viszont a kolubarai 11 000, a banovići pedig több mint 23 000 dinár, vagyis a drágulás eléri az 50 százalékot is, és az sem elképzelhetetlen, hogy októberig további áremelkedésnek lehetünk tanúi.
A szénnél, tűzifánál sokkal inkább környezetkímélő pellet tavaly 50 000–60 000 dinár közötti éves kiadást jelentett egy átlagos lakás esetében, vagyis a szakemberek megítélése szerint a minimális 2,5 tonnás fogyasztás esetén idén 40–80 százalékkal nagyobb kiadással kell számolni, mert a tüzelő tonnánkénti ára már a 40 000-t is meghaladta. Állami beavatkozásra volt szükség az ellenőrizhetetlen drágulás visszaszorítására.
A több éves stabil ellátás és relatíve kiegyensúlyozott árak után a gáz idén kiszámíthatatlanná vált. Minisztériumi adatok szerint a 2,5 millió szerbiai háztartásból csaknem 300 000 melegszik gázzal. Számukra már nem csak az a kérdés, hogy milyen áron kapják, hanem az is, hogy lesz-e. Tavaly még a legolcsóbb – azonkívül legtisztább és leginkább környezetbarát – fűtési mód volt, az előttünk álló télen azonban alaposan változhat a helyzet.
A villanyáram-ellátással kapcsolatosan ugyancsak erős a félelem, hogy nem lesz belőle elegendő, és ha lesz is, nagyon meg kell fizetni majd az árát. A bejelentett áramdrágítás valójában közelében sem jár az előállítási költségek emelkedésének, szinte lehetetlen megjósolni, milyen árkorrekciók következhetnek be. Tény az, hogy az árammal való fűtés lesz messzemenően a legdrágább. Végül is, eddig is az volt. Tavaly például az árammal működő központi fűtő rendszerek háromszor annyiba kerültek, mint a többi. A hőtároló kályhák esetében ugyan kisebb a kiadás, különösen, ha olcsó áram idején sikerül hőt tárolni, de ez sovány vigasz annak, aki eddig is nehezen teremtette elő a rávalót. Pedig a Szerbiai Villanygazdaság korábbi becslése szerint a háztartások mintegy 30 százaléka fűt árammal, és még többen vannak, akik tartalék megoldásként vetik be az árammal működő fűtőtesteket, az esetben, ha minden más csütörtököt mond.
Nagy valószínűséggel a távfűtésre kapcsolt lakások tulajdonosainak (a szerbiai háztartások húsz százaléka) lesz legkevesebb gondja a fűtés biztosításával ezúttal is, ám azt sejteni sem lehet, hogy ez mennyi pénzükbe kerül majd.
A körkérdésünkre adott válaszokból is kiviláglik, hogy legkevesebben tudnak alternatív fűtési módot választani. Ez vélhetően nem jelenti azt, hogy az embereket nem foglalkoztatja ez a kérdés, inkább elérhetetlen, megoldhatatlan számukra. A jelenlegi energetikai válság közepette azonban várhatóan növekedni fog az alternatív fűtési módok fontossága, azon túl pedig gyakorlati alkalmazása is.
Ön mivel fűt az idén?
Gázzal, feltéve, ha nem kell korlátozásokra számítani – 35%
Árammal, ám félek, hogy nem lesz zavartalan az ellátás – 11%
Szilárd tüzelővel, mert azt tartom a legkiszámíthatóbbnak – 34%
Egyre inkább az alternatív energiaforrásokban hiszek – 4%
Még nem tudom, meglátjuk, milyenek lesznek a lehetőségek – 6%
Egyelőre nem foglalkoztat a kérdés, majd ha közeleg a tél – 10%
