Mire elég most, és mire lesz elég a jövőben a minimálbér? Vajon mekkora lesz az infláció, valóban hamarosan eléri-e a maximumát a pénzromlás üteme, és utána valóban csillapodik? Megkezdődtek az egyeztetések a szerb kormány, a szakszervezetek és a munkaadók érdekszervezetei között a minimálbér jövőbeni nagyságáról, miközben az imént feltett kérdésekre a felek egyike sem tudhatja a választ. Ha viszont – ahogyan az előző években – szeptember 15-ig nem lesz megállapodás, a kormány, mely valójában meg sem alakult még, dönt majd a minimális órabér és az utána fizetendő járulékok nagyságáról. A bérek alsó határa pedig befolyásolja a többi juttatások alakulását is, hiszen mindenki szeretné megtartani bevételeinek reálértékét, valamint az esetleges távolságot is a minimálbértől matematikai értelemben.
A jelenlegi várakozások és előrejelzések szerint 2023. január 1-től Szerbiában várhatóan 40 000 dinárra, mostani árfolyamon számítva mintegy 340–350 euróra növelik a minimálbért. A szakszervezetek viszont arra kívánnak rámutatni, hogy az infláció növekedésére még csak ezek után lehet számítani. Egyre nagyobb ütemben nőnek az élelmiszerárak, jóval nagyobb emelésre lenne szükség. Szerbiában mintegy 350 ezer ember dolgozik minimálbérért, ami most 35 000 dinár, alig 300 euró. A minimális órabér 210 dinár. A minimális fogyasztói kosár legutóbb jegyzett értéke 370 euró körül alakul és sokak szerint ez kellene, hogy a tárgyalások során egyfajta kiindulópont legyen.
Ennél merészebb követelésekkel is előálltak azonban. Az Önálló és Független Szakszervezetek Szövetségének képviselői szerint már szeptembertől 50 000 dináros minimálbért kellene bevezetni. Véleményük szerint ellenkező esetben a gazdasági válság legnagyobb terheit ismét a legszegényebbek hordozzák majd.
Az átlagos fogyasztói kosár értéke közelíti a 100 000 dinárt, valójában alig van olyan termék vagy szolgáltatás, amelynek ára ne emelkedett volna meg az utóbbi időben. A zöldségfélék 20–30, a hús 20–25, a tej 20 százalékkal drágult meg, egy átlagos családi ház, vagy lakás felfűtése pedig a téli hónapokban akár 100 000 dinárba kerülhet majd, akkor valóban nem sok még az 50 ezer dináros alsó határ sem. Korábban működött a gyakorlat, hogy a minimálbérről szeptemberben döntöttek, az január elsején lépett életbe, majd egy évig maradt azon a szinten. A jelenlegi körülmények között ez is fenntarthatatlannak látszik. Ki tudja, hogyan alakulnak az árak és a körülmények februárban, amikor a januári bérek kifizetésére sor kerülhet.
A munkáltatók is nehéz helyzetben vannak, és a jelek szerint még inkább súlyosbodhatnak a gondjaik. Az emelkedő energiaárak, nyersanyagárak őket is sújtják, sok esetben az általuk kínált termékek és szolgáltatások árai viszont nem emelhetők párhuzamosan, mert akkor viszont a keresleti oldalon jelentkezik jelentős csökkenés. Sok esetben ilyen jelenség máris tapasztalható. Talán most vagyunk az utolsó olyan pillanatokban, amikor még jól irányzott és célzott állami intézkedésekkel az infláció valamilyen szinten valóban kordába terelhető. Ehhez az is kell, hogy a külső körülmények se romoljanak drasztikusan. A munkáltatók azonban mindenképpen elvárnák, hogy az állam csökkentse az adó- és járulékterheiket, növeljék a bérek adómentes részét. A másik oldalon azonban az adó- és járulékcsökkentéssel csökkennének a költségvetési bevételek. Az egészségügyre, oktatásra, szociális védelemre és még a nyugdíjakra is kevesebb jutna, miközben ott is növekvőek az igények.
A hivatalos adatok szerint a 6,9 milliós Szerbiában a foglalkoztatottak száma meghaladja a kétmilliót, közülük több mint 350 ezret minimálbérért dolgoztatnak. Némelyüknek lehet némi fekete bevétele is, de a számadat akkor is lesújtó. A minimálbér jelenleg nettó 35 ezer dinár, míg a júniusi adatok szerint a nettó átlagbér 74 302 dinár volt. Legutóbb január 1-jétől emelték a minimálbért, akkor 9,4 százalékkal. Azóta viszont az infláció két számjegyűre duzzadt. Egyre többen sürgetik, hogy az eddigi gyakorlatot, ami szerint évente egyszer szabták meg a minimálbért, valamilyen elfogadható formában módosítsák. Ellenkező esetben még az sem kizárt, hogy általános tiltakozásra kerül sor az országban. Ezért emlegethetett „meleg” és „forró” szeptembert az államfő és a régi-új kormányfő is. Valószínűleg az adórendszer átfogó reformjára is szükség lenne, de a jelenlegi körülmények között tényleg nehéz, szinte leehetetlen tervezni bármit.
Biztató ugyanakkor, hogy a nehézségek ellenére az első negyedévben 4,4 százalékos gazdasági növekedést értünk el, a második negyedévi bővülés 4 százalék, ami azt jelenti, hogy Szerbia, más, erősebb gazdaságú országoktól eltérően, egyelőre távol áll a recessziótól. Ez talán az infláció követése mellett egy kis reálérték-emelést is lehetővé tenne, de sok a bizonytalansági tényező.
A júniusi 74 302 dináros átlagbér nominálisan 13,5 százalékkal, reálértékben 3,5 százalékkal nőtt az év elejétől számítva. A medián 56 397 dinár, ami azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak fele ennél kevesebbet kapott kézhez. Érdekes azonban megjegyezni, hogy vásárlói paritáson mérve a júniusi bérek 1,4 százalékkal alacsonyabbak, mint az egy hónappal korábbi, májusi fizetések. Ez akár egy trend kibontakozásának előjele is lehet, de meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az érték a 2 százalékos hibahatár alatt van. Tehát, míg nominálisan emelkedtek a bérek, reálisan már lehet, hogy kevesebbet érnek. A hivatalos statisztikai adatok szerint júniusban éves szinten 11,9, júliusban 12,8 százalékos volt az infláció.
Az Eurostat adatai szerint a minimálbér a régióban található országokban legalább 500 eurót tesz ki. Csak Koszovóban és Albániában rosszabb valamivel a helyzet, Boszniában hasonló, Törökországban, Bulgáriában és Észak-Macedóniában pedig magasabb a minimálbér, mint Szerbiában. Mindig fontos megjegyezni, hogy ezek csak nyers számok, amiből nem derül ki, hogy az egyes országokban ebből hány kilogramm húst, kenyeret, mennyi üzemanyagot lehet vásárolni.
