Az akár 120 napig tartó szárazérlelési technikával előállított marhahúst a legízletesebb és a drágább étkek között tartják számon, azzal, hogy az ízletesség megítélése főként a szubjektív preferenciától függ, míg az ár, mindenekelőtt az átlagember számára, elsősorban objektív tényező. A köztársasági kormány új összetétele, a parlamenti választás napjától számított érlelési idő vonatkozásában, megdöntött minden eddigi rekordot, így az optimisták akár indokoltan számíthatnak arra, hogy a végrehajtó hatalom – még ha élettartama a bejelentések értelmében csak valamennyivel lesz hosszabb annál, mint ameddig egy hússzeletet tart elfogyasztani – különösen hatékony és produktív lesz. Erről természetesen legkorábban 100 napon belül lehet majd értékítéletet mondani, ám az már szinte most biztos, hogy a köztársasági kormány korábbi összetételéhez viszonyítva az új több pénzébe kerül majd az adófizetőknek, hiszen a minisztériumok száma 21-ről 25-re növekedett – habár az elemző politológusok egyike megjegyezte: amennyibe egy minisztérium kerül évente, azt korrupciós ügyletekkel akár egy nap alatt ellophatják helyi szinten.
A néhány évvel ezelőtt még a minisztériumok, valamint az ügynökségek számának drasztikus csökkentését ígérő Aleksandar Vučić már a kormány megválasztását megelőző napokban újfent aláhúzta, hogy ez az összetétel egyszer, vagy esetleg kétszer telel át, azt követően gyökeres változás esedékes. Az eddigi miniszterek több mint a felének az életében már most bekövetkezett a változás. A veteránok közül távozott például Nebojša Stefanović – rá állítólag a bűnhődés és a Putevi Srbije igazgatói széke vár –, Zorana Mihajlović, Aleksandar Vulin – nem megerősített értesülések szerint a BIA következő igazgatója lehet –, Branislav Nedimović, Zlatibor Lončar, Vanja Udovičić és Jadranka Joksimović. Utóbbi állítólag azért maradt miniszteri tisztség nélkül, mert az európai integrációs minisztérium helyett nem fogadta el a tájékoztatási tárcát – a sejtések szerint degradálásként élte meg a felajánlást. Az évek óta az eltérő álláspontot képviselő lázadó pártkatona szerepét magára vállaló – vagy játszó – Zorana Mihajlović eddigi bányaügyi és energetikai miniszter a következőképpen nyilatkozott távozásáról: nem volt hajlandó báb lenni; Vučićnak a jövőben feltehetőleg ritkábban fáj majd a feje, hiszen a végrehajtó hatalomban elcsendesedik a disszonancia forrása; neki is jobb lesz, hiszen többé nem kell találkoznia azokkal az emberekkel, akik megítélése szerint saját gazdagodásukra használják fel az SZHP-t.
Az abszolút túlélők csoportjába Siniša Mali – pénzügyi tárca –, Irena Vujović – környezetvédelmi tárca –, Maja Popović – igazságügyi tárca –, Milan Krkobabić – falufejlesztési minisztérium –, a szocialista Branko Ružić – oktatási tárca – és Maja Gojković – művelődési tárca – kerültek, ők maradhattak az általuk eddig irányított minisztériumok élén – azzal, hogy az oktatástól különvált a tudományügy, míg a művelődéstől a tájékoztatás. Az egyik tárcából a másikba való „átigazolás” hagyománya ezúttal a következő minisztereket érintette: Tomislav Momirović, a humoristák egyik aktuális kedvenc tisztségviselője – az építésügyi, közlekedési és infrastrukturális minisztérium helyett a bel- és külkereskedelmi tárcát irányíthatja –, Darija Kisić Tepavčević – a munkaügyi, foglalkoztatási és szociálpolitikai minisztérium helyett a családminisztériumot bízták rá –, valamint Nikola Selaković – az eddigi külügyminisztert a munkaügyi, foglalkoztatási és szociálpolitikai minisztérium élére állították.
A kormány új összetételének nagy visszatérője Bratislav Gašić valamikori védelmi miniszter és aktuális belügyminiszter, aki egyik fétisének – az előtte térdelő újságírónők – a megvallása miatt vezekelt öt éven át a BIA élén, miközben a sajtó folyamatosan kétes ügyletekkel hozta összefüggésbe. Miloš Vučevićre, Újvidék volt polgármesterére a védelmi minisztériumot bízták, a figyelemfelkeltés tekintetében korábban a törvényhozó hatalomban kiemelkedő eredményeket elérő Aleksandar Martinovićot államigazgatási és helyi önkormányzati miniszternek nevezték ki, a Belgrád átépítésében már impozáns tapasztalattal rendelkező Goran Vesić építésügyi, közlekedési és infrastrukturális miniszterré avanzsált, míg Jelena Tanasković eddigi környezetvédelmi államtitkárra és volt pénzügyi államtitkárra a számos gonddal küszködő mezőgazdaság területét bízták. A pártfüggetlenek között emlegetett Dubravka Đedović – elsősorban a bank- és a pénzügyi szektorban szerzett hazai, valamint külföldi tapasztalatot, de a CNN-nek is dolgozott – irányíthatja a jelen helyzetben különösen kulcsfontosságú bányaügyi és energetikai minisztériumot, Tanja Miščević, Szerbia EU-hoz való csatlakozásával foglalkozó tárgyalócsoportjának korábbi vezetője az európai integrációs minisztérium élére került, Danica Grujičić agysebész és az SZHP idei listavezetője pedig az egészségügyi minisztérium élére, Jelena Begovićot, a Molekuláris Genetikai és Génmérnöki Intézet volt igazgatóját tudományügyi, technológiai-fejlesztési és innovációs miniszternek nevezték ki, Zoran Gajić sportszakembert sportügyi miniszternek, míg Mihailo Jovanović, a szerb kormány az e-közigazgatás fejlesztését levezénylő irodájának eddigi igazgatója a tájékoztatási és távközlési minisztérium élére került.
A szocialisták az eddigi egy miniszteri és egy tárca nélküli miniszteri tisztség helyett két miniszteri és két tárca nélküli miniszteri tisztséget kaptak, míg koalíciós partnerük, az Egységes Szerbia, egy miniszteri tisztséget. A szocialisták vonatkozásában mindenféleképpen Ivica Dačićé a klasszikus vörös szőnyeges bevonulás – azaz visszatérés –, nem csak a belpolitikai színtér vonatkozásában, hiszen a nemzetközi közösség ugyancsak visszakapta a minden összejövetelen hangos – habár angolul hamisan éneklő – külügyminiszter-csalogányt.
Az SZHP csúcsvezetése szerint az új kormány sem nyugatpárti, sem oroszbarát, hanem Szerbia-központú, háborús és válságkezelő. Ezzel az elemzők legtöbbje ugyancsak egyetért, azt azonban többen megjegyezték, hogy a kormány ezen összetétele is mindenekelőtt Vučić-orientált és a folytonosság kormánya – ezt demonstrálta a kormányfői expozé is, amelyiknek szignifikáns része nem a majdani, hanem az eddigi tevékenységre, valamint az államelnök munkájára összpontosított. Habár az új tárcavezetők között több, kimagasló szakmai önéletrajzzal rendelkező személy is megtalálható, a körülmények ismerői nem hiszik, hogy önállóan, az SZHP csúcsvezetésének a belegyezése nélkül, bármilyen gyökeres reformot végrehajthatnak saját területükön – ilyen fecskék már voltak a kormányban, de nem csináltak nyarat. Egyébként a kormány új összetételének a vonatkozásában nem az jelzésértékű, hogy kit neveztek ki miniszternek, hanem az, hogy kit nem, értenek egyet az elemzők, bár kétségtelen, hogy például az uniós körökben nagy tekintélynek örvendő Tanja Mišćević miniszteri tisztsége üzenetet hordoz magában, ám valószínűleg esetében is érvényes, hogy amennyiben Szerbia nem igazítja politikáját legalább részben az uniós elvárásokhoz, a tárcavezető nem tudja saját területén csodával határos módon előbbre vinni a folyamatokat. Ugyanennek a logikának a mentén a legtöbben nem hiszik, hogy a szocialisták részvétele a kormányban biztosíték az Oroszországgal szembeni szankciók el nem rendelésére, hiszen mint arra az államelnök már utalt, az ezzel kapcsolatos döntés egyedül a költség-haszon elemzéstől függ. Remélhetőleg ilyent a többpártrendszer bevezetése óta eltelt időszak legterebélyesebb kormányának a vonatkozásában is elvégeznek, legalább utólag, a tanulság levonásának a céljával.
